Tanulság, mindig hordj bukósisakot!

Délután hatóra körül az események helyszíne.

Barátommal haladtunk a biciklis úton, miközben megérkeztünk a gyalogos átkelőhöz. Pár méterrel előtte értünk be egy másik biciklist, így a sorrendünk, Biciklis-Barátom-én. Én 1 méterre lemaradva sorban. Jól láthatóan állt egy kék Opel Astra a zebra közepén így feltételezte mindenki, hogy lát minket és szépen a sor megindult, az amúgy is zöld lámpa felé (aki ismeri az átkelőt az tudja, hogy a Petőfi híd felől érkező autósok, ha jobbra tartanak, csak egy biciklis út + zebra kereszteződéssel kell megbirkózniuk, ott a lámpa nem érvényes). Én mint utolsó haladtam el a kocsi előtt, amikor is azt vettem észre, hogy az autó megindul.

Az autó a bal szélével a bal lábamat kapta el, amivel a biciklim hátulját eltolta, gyakorlatilag keresztbe fordította előttem a kormányt.

Elsőnek annak rendje és módja szerint a már mellkasom felé álló kormányba ütköztem.

Itt kaptam meg a rajtszámomat :) A formázásban segített a szarv is.

Majd találkozott a vállam és és a fejem az aszfalttal.

A sisak szépen tette a dolgát, semmit sem éreztem meg a fejemen. Így nem is sérült meg.

Mivel az adrenalin még percekig dolgozott bennem, így a sérüléseket is csak később vettem észre. Ezeket tisztáztuk a helyszínen.

A gépjárművezetője elismerte a hibáját (hozzá teszem nem is tehetett volna mást). Bár egyre többször vissza játszva a fejembe, gyanúm támadt, hogy nem szándékos volt-e a gázolás (azaz most már elég legyen elindulok effektus)? Mivel a kocsiban ketten tartózkodtak, a sofőr barátja elkezdett védekezni, hogy nem a bicikli útról jöttünk (ebben igaza lehet, a bicikli úttal nem tettük meg a kis hurkot) ezért nem látott. Ha valaki ismeri a helyszínt az tudhatja, hogy éppen, ha a bicikli útról jövünk (az átkelőhöz érve már azon közlekedtünk, ott van szépen a figyelmeztető tábla, hogy bizony itt a bicikliseknek elsőbbségük van), akkor nem vagyunk láthatók, így nem a kocsi hátulja felől, hanem oldalról érkeztünk amivel inkább még láthatóak voltunk, főleg, hogy bringán ülve is súrolom a két métert. Ami még furcsa, előttem elment két biciklis, még ha balra is nézet el barátunk, akkor is láthatta, hogy biciklisek közlekednek.

Tanulságot tessék levonni. Az én tanulságom, mivel az állapotom kielégítő volt, nagy anyagi kér nem ért, ezért rendőrt nem hívtam. De lehet kellett volna. Viszont vissza gondolva nem tudom, hogy a rend éber őre nem kötött volna bele inkább, hogy:

• nem volt a bringán rajta az első lámpám
• a csengőm sem volt fen
• nem toltam át a biciklit a zebrán
  (volt bringa út)
• biciklis vagyok úgy is megakarok halni

Biztosításom van, majd még kiderül kell-e valamit használni. A kárt megtéríti az autós. Első kerekem majdnem félbe hajlott.

A magyar egészségügyről is meglett a véleményem. Mivel hétóra fele értem haza, ezért fél nyolc fele értem az esztétába, ahol gyorsan fogadtak kb 19’45 bent voltam az orvosnál, aki első szava ként elküldött a fenébe, hogy “ilyen késő mit csináljak magával”? Válaszoltam “esetleg meg kellene vizsgálni”. Itt szó szót követett végül “alapos” vizsgálatra vett, rám pillantott és mondta, hogy “menjek kórházba, mit csináljak magával?” Majd egy perc alatt megírta a beutalót a korházba, miközben legalább nyolcszor nézett az órájára..

A beutalóval felvértezve barátom elvitt a Merényi Gusztáv Kórházba. Itt az ambulancia fogadott. Mintha a 80-as években járnánk, kopott falak, véres asztal, padló. Rajtam kívül még kb 10 sérült. Itt elvégezték a szokásos röntgen felvételeket sőt ultrahanggal is megnéztek. Itt egyedül a látvány, meg a leletezőben ért élmények fogtak meg. Mikor megkérdtem, hogy hagy nézzem meg a röntgen felvételeimet a leletezős néni szépen kiküldött a kispadra (tudomásom szerint, miden velem készült dokumentumot/eredményeket megtekinthetek).