Mindjárt megörülök!

Na azért annyira véresen komolyan még sem, de az eszem majdnem eldobtam. Tarok szépen haza fele, nem messze az otthonomtól útban van egy buszmegálló. Ahol meglepően nagy tömeg – így vasárnap – várja a buszt. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valaki sikongat, a másik meg üvölt és végül egy srác/apuka egy lányt dob az úton elém, azzal a felkiáltással, hogy “Üsd el!!!!!” - anyád! A lányt, nem visszarántotta, amikor oda értem – gondoltam szórakozik –, hanem ténylegesen a ruhájánál fogva még jobban kilökte. Persze kikerültem és nem történt semmi érdemleges, de érzésem szerint még is csak megért egy figyelem felkeltés.

Hülyék voltak, vannak és mindig is lesznek! Vigyázzatok magatokra és a másikra is.

Tavaszi metrózás

A jó időre való tekintettel - még múlthéten vasárnap - úgy gondoltam kikellene menni a szabadba megnézni milyenek a terepviszonyok. Meg a kíváncsiság is hajtott, hogy az erőnlétem milyen ahhoz képest, hogy csak teremben tekertem. Így gondoltam, menjünk egy János-hegyi karikát, ami önmagában még nem nagyszám, de ezt egy szuszra kell megcsinálni.
Bevallom meglepetések hada volt ez a tekerés, mert erőnlétileg nem voltam bajban, ugyanakkor a “szokásos” légzés összeesés most is megtörtént, igaz akkor már a Víztoronynál tartottam és fellélegeztem. A következő meglepetés Normafánál ért, ahol bekell valljam meg kellett állnom, mert én ott ilyet még nem láttam:
A kamerát nem sikerült az elejétől elindítani, mert akkor annyira sokan voltak, hogy egyszerűen beragadtam.
Majd folytattam az utam a Kilátóhoz és onnan le, majd vissza a Mátyás Király út felé.
Nem egy világbajnok átlag: