Megkergetett két mutáns dög

Már több hete, mit hete hónapja elfajzott kóbor kutyák tanyáznak a Csepeli gyorsforgalmi mellett.

Azokkal eddig párszor gyűlt csak meg a bajom, mert kocsik mellett nem kezdtek el nagyon virgonckodni – még szerencse! –.

Majd tegnap este mielőtt a gyorsforgalmihoz értem volna a Hajóállomás utcánál nekem támadott egy dög. Tudom meg kell állni és megvárni amíg megnyugszik, na de ennek akkora feje volt, hogy inkább valami harci kutya lehetett, így kigyorsításba kezdtem, de abban a pillanatban egy haverja a másik oldalról támadott be. Az valami farkaskutya féle lehetett. Üvöltöztem velük és tepertem, ahogy tudtam. Szerencsére a gyorsan pörgő lábam nem bizonyult annyira jó fogásnak, mert meg sem próbáltak elkapni. Ezalatt az 50m alatt magasabb volt a pulzusom mit ez idáig valaha, mind végig az járt a fejembe nehogy elém ugorjon valamelyik és elessek, mert akkor közel harc lesz.. A végére, amikor megunták a lassúságom – 40 felett robbantam a gyorsforgalmiba – hagytak elmenni. 

Nagyobb térképre váltás

Amit gondolok az esetről. Az ijedségen kívül és az első mészárlásos gondolataimon túltéve magam, csak védték a területüket. De arra nem fogom tudni rávenni magam, hogy ekkora két dög jelenlétében leszálljak a bringáról. Mind a két kutya a bokrok mögül rohant ki, a második hallatán, ahogy az avar kavarodik a lába alatt és hallod, ahogy a lihegése a dobhártyádba fúrja magát, miközben egyre közelebb ér hozzád, hát nem!

Spinracing, avagy csoportos izzadás

Még múlthéten szombaton volt szerencsénk Lindával ellátogatni egy közeli terembe. Már régebbóta nézegetem ezt a fajta edzés formát, mert közel van és gyorsan kicsinálhatod magad. A hátránya az, hogy nem szabadban van..

Nos a spinracing-ről a véleményem.

Mi egy zsírégetős edzésen vettünk részt, ami amolyan ismertetőnek is hatott. Maga az edzés hangulatos volt, szólt a zene mindenki izzadt és néha nyögéseket is lehetett hallani. A gyakorlatokat leginkább ki állva hajtottunk végre, ami a térdemet első blikkre nem csinálta ki – noha megéreztem – és ennek örültem is. De nem vagyok meggyőzve, hogy hosszútávon jót tenne neki. Így az edzővel beszélve kiderült, hogy kerékpárosoknak is tart majd edzést kifejezetten alapozáshoz.

A zsírégető gyakorlatokról annyit, hogy úgy megizzadtam, mintha szaunázni lettem volna, 5 percig csak az izzadságot próbáltam eltüntetni a gépemről és a környékéről. Az edzés egy óra volt, nagyjából 55 percet kellet kiállva tekerni, mindenféle nehezítéssel – ezt számtalan helyen leírják, így utána lehet keresni – aminek hála olyan izmokat is megmozgattam, amit jó régóta nem igen. Másnapra meg is éreztem a combomat, majd kimentünk edzeni és a hétfői munkanapon már csak egyenes lábbal tudtam közlekedni a lépcsőkön. Mindenesetre, találtunk még egy közös programot Lindával :)

Egy tucat és még pár millió

A héten írt Zoli, hogy noha a múlt héten kihagytam a Pilisezést, de most is mennek. Még hét közben megkaptam az infót, így már csak a jó időben bíztam. Na meg abban, hogy a négyhetes kihagyás, nem lesz annyira vészes - sajnos az volt!

Ha pilis, akkor dagonya és kemény kiképzés. Készültem, vissza raktam a monti sort, új láncot raktam fel és a külsőt is átcseréltem a 2.25-re. Őszinte leszek, ha ezeket nem teszem meg, lehet valahol visszafordulok. Így egy élmény volt bringázni, noha volt benne egy kalapácsos ember.. igen elért, túra közben még soha – nem igaz, 1x János-hegyre áttérve! - nem találkoztam vele, olyan rosszkor és olyan hirtelen, hogy nem is értettem. A túra elején a főbolyban mentem sokáig – kicsit lemaradva –, majd a temetőnél találkoztunk 3 sráccal, akiknek nem sokkal később volt egy remek ötletük, amivel gyakorlatilag kinyírtak.. noha a csapatból jó páran a könnyebb úton mentek – ennek már intő jelnek kellett volna lennie –, de gondoltam, csak nem lehet olyan vészes. De az volt, Hosszú-hegy legközelebb majd nyáron látogatom meg.
Egyszóval innentől kínszenvedés volt a dolog egy jó ideig. Pilis-tető megmászása olyan élmény volt számomra, hogy “ilyet többet neeeeeee”, amikor nyáron jártam erre semmi bajom nem volt vele, most meg 5km/h-val majd meg haltam.. “szerencsére” többen is. Itt még kacérkodtam a gondolattal, hogy a Z-ről kiérve az úton haza gurulok, mert ez így kész. Majd, amikor eljutottunk oda – addigra már sokat pihentem a lejtőzés közben –, többen felvetették a haza fordulás gondolatát, de semmiképpen sem legurulni az S+ ig és onnan felmászni. Szerencsére itt egy emberként egyből mondtam, hogy aszfalton fel! Erre mondták, hogy azért olyan “puhapöcsök” nem akarnak lenni – nem vettem magamra :) –, másszunk fel és a Z+ felöl csorgunk majd be. Nos, amire odaértünk, már az általános hangulat is az lett, hogy menjünk aszfalton tovább – hehe “puhapöcsök” :P. Mire felértünk, úgy kívántunk egy kis szénhidrátot, mint egy újszülött bálna! Én kapásból egy rétes/forró tea párossal indítottam, majd utána küldtem egy zsömlét is, a csoki maradékot még az aszfaltos részen elmorzsoltam a számban.
Nem volt valami nagy pihenő, mert fent piszok hideg volt.. 8 fok! Amit izzadtam, kb 1-2 foknak éreztünk. Így hamar tovább indultunk a lejtőzésnek, noha többen kukák keresésén ötletetek, - kell valami szigetelés – felkiáltással! A K P mentünk le. Voltak itt elszállások és volt egy olyan jelenet is, amit eddig csak filmen láttam, egy srác egy kb 40cm magasan lévő farönköt ugrott át, nem tudtam elég gyorsan elő kapni a telefont, hogy megörökítsem. Mielőtt nyílt törésért kiált valaki is, zokszó nélkül megcsinálta, hiába is tekintélyt parancsoló 203-as tárcsák már elgondolkoztattak, hogy az amúgy 70kg-os srácnak miért is lenne rá szüksége. Sajnos csak foszlányokban láttam, hogy ment le és miként vette az akadályokat olyan könnyedséggel, mintha valami aszfaltos babakocsi tologatáson lenne.
Ha lejtőzés, akkor technikákat akarok ellesni – megjegyzem, bőven volt mit! – kipróbálni, amire volt is rengeteg lehetőségem. Nyomvájú bringa eleje kikapás, csiki-csuki, gyökeres rettenet, farönkök, jó testes szikladarabok. Mindent összevetve, 1-2 akadályt eltekintve, mindenen átmentem. Ami a legjobb, nem éreztem úgy, hogy különösebben szenvednék – köszönet, új külső! – és minden helyzetben biztonságban éreztem magam a bringán, pedig sokszor csak annyit tudtam, hogy itt kell valaminek lennie – 20cm magas falevél szőnyeg – és sokszor volt is. Ami azért leginkább meglepett az egy darab farönk volt, de nem kapott el :)
Ami negatívum volt és leginkább csak a vége felé egy srác, mindig befurakodott elém – igen gyorsabban kellett volna mennem, de ha egyszer folyó átkeléskor, mindig oda fúrta magát és nyomult?! – és gyakorlatilag, minden akadályba beleállt.. a 2. után, hagytam, hagy menjen előrébb, majd kielőztem.. de nem értem, miért nem hagyta, hogy mennyen, aki tud? Valahol Pilis aljában elvesztettük, mert Szentendrére már nem jött be..
A haza út, kellemes volt éreztem a lábam, így pörgettem inkább, pedig montis sorral, néha kicsit kényelmetlen is volt. Hamar haza robogtunk egy másik sráccal, aki Szigetszentmiklósi. Telefonszámot cseréltünk, így majd edzésekre mehetünk, mert van mit tanulni és HJános is meglátja, milyen “gyengéd” vagyok terepen Vele :P
Az adatok, bár óra szerint 1300 volt, ami közelebb van a valósághoz.

Biciklis ninják

Bizony újra felültette a fejét ez a fajta közlekedési mód.

Ismertető jelek:

• sötétben halad
• kivilágítatlanul
• sötét ruházatban
• többnyire sötét kerékpárral

Ma is találkoztam egy szép példánnyal, haladok a bicikli útnak nem nevezhető valamin, a lámpám fényében meglátok egy árnyat az út jobb szélén azaz a haladási sávomban. Egy gyors balra kormányzás és már csak ennyit hallok felcsendülni: “boaaaaaaa”, nem tudom mit takarhatott, mindenesetre figyelni kell(!), mert a denevérekről még nem is írtam..