Megkergetett két mutáns dög

Már több hete, mit hete hónapja elfajzott kóbor kutyák tanyáznak a Csepeli gyorsforgalmi mellett.

Azokkal eddig párszor gyűlt csak meg a bajom, mert kocsik mellett nem kezdtek el nagyon virgonckodni – még szerencse! –.

Majd tegnap este mielőtt a gyorsforgalmihoz értem volna a Hajóállomás utcánál nekem támadott egy dög. Tudom meg kell állni és megvárni amíg megnyugszik, na de ennek akkora feje volt, hogy inkább valami harci kutya lehetett, így kigyorsításba kezdtem, de abban a pillanatban egy haverja a másik oldalról támadott be. Az valami farkaskutya féle lehetett. Üvöltöztem velük és tepertem, ahogy tudtam. Szerencsére a gyorsan pörgő lábam nem bizonyult annyira jó fogásnak, mert meg sem próbáltak elkapni. Ezalatt az 50m alatt magasabb volt a pulzusom mit ez idáig valaha, mind végig az járt a fejembe nehogy elém ugorjon valamelyik és elessek, mert akkor közel harc lesz.. A végére, amikor megunták a lassúságom – 40 felett robbantam a gyorsforgalmiba – hagytak elmenni. 

Nagyobb térképre váltás

Amit gondolok az esetről. Az ijedségen kívül és az első mészárlásos gondolataimon túltéve magam, csak védték a területüket. De arra nem fogom tudni rávenni magam, hogy ekkora két dög jelenlétében leszálljak a bringáról. Mind a két kutya a bokrok mögül rohant ki, a második hallatán, ahogy az avar kavarodik a lába alatt és hallod, ahogy a lihegése a dobhártyádba fúrja magát, miközben egyre közelebb ér hozzád, hát nem!

Spinracing, avagy csoportos izzadás

Még múlthéten szombaton volt szerencsénk Lindával ellátogatni egy közeli terembe. Már régebbóta nézegetem ezt a fajta edzés formát, mert közel van és gyorsan kicsinálhatod magad. A hátránya az, hogy nem szabadban van..

Nos a spinracing-ről a véleményem.

Mi egy zsírégetős edzésen vettünk részt, ami amolyan ismertetőnek is hatott. Maga az edzés hangulatos volt, szólt a zene mindenki izzadt és néha nyögéseket is lehetett hallani. A gyakorlatokat leginkább ki állva hajtottunk végre, ami a térdemet első blikkre nem csinálta ki – noha megéreztem – és ennek örültem is. De nem vagyok meggyőzve, hogy hosszútávon jót tenne neki. Így az edzővel beszélve kiderült, hogy kerékpárosoknak is tart majd edzést kifejezetten alapozáshoz.

A zsírégető gyakorlatokról annyit, hogy úgy megizzadtam, mintha szaunázni lettem volna, 5 percig csak az izzadságot próbáltam eltüntetni a gépemről és a környékéről. Az edzés egy óra volt, nagyjából 55 percet kellet kiállva tekerni, mindenféle nehezítéssel – ezt számtalan helyen leírják, így utána lehet keresni – aminek hála olyan izmokat is megmozgattam, amit jó régóta nem igen. Másnapra meg is éreztem a combomat, majd kimentünk edzeni és a hétfői munkanapon már csak egyenes lábbal tudtam közlekedni a lépcsőkön. Mindenesetre, találtunk még egy közös programot Lindával :)

Egy tucat és még pár millió

A héten írt Zoli, hogy noha a múlt héten kihagytam a Pilisezést, de most is mennek. Még hét közben megkaptam az infót, így már csak a jó időben bíztam. Na meg abban, hogy a négyhetes kihagyás, nem lesz annyira vészes - sajnos az volt!

Ha pilis, akkor dagonya és kemény kiképzés. Készültem, vissza raktam a monti sort, új láncot raktam fel és a külsőt is átcseréltem a 2.25-re. Őszinte leszek, ha ezeket nem teszem meg, lehet valahol visszafordulok. Így egy élmény volt bringázni, noha volt benne egy kalapácsos ember.. igen elért, túra közben még soha – nem igaz, 1x János-hegyre áttérve! - nem találkoztam vele, olyan rosszkor és olyan hirtelen, hogy nem is értettem. A túra elején a főbolyban mentem sokáig – kicsit lemaradva –, majd a temetőnél találkoztunk 3 sráccal, akiknek nem sokkal később volt egy remek ötletük, amivel gyakorlatilag kinyírtak.. noha a csapatból jó páran a könnyebb úton mentek – ennek már intő jelnek kellett volna lennie –, de gondoltam, csak nem lehet olyan vészes. De az volt, Hosszú-hegy legközelebb majd nyáron látogatom meg.
Egyszóval innentől kínszenvedés volt a dolog egy jó ideig. Pilis-tető megmászása olyan élmény volt számomra, hogy “ilyet többet neeeeeee”, amikor nyáron jártam erre semmi bajom nem volt vele, most meg 5km/h-val majd meg haltam.. “szerencsére” többen is. Itt még kacérkodtam a gondolattal, hogy a Z-ről kiérve az úton haza gurulok, mert ez így kész. Majd, amikor eljutottunk oda – addigra már sokat pihentem a lejtőzés közben –, többen felvetették a haza fordulás gondolatát, de semmiképpen sem legurulni az S+ ig és onnan felmászni. Szerencsére itt egy emberként egyből mondtam, hogy aszfalton fel! Erre mondták, hogy azért olyan “puhapöcsök” nem akarnak lenni – nem vettem magamra :) –, másszunk fel és a Z+ felöl csorgunk majd be. Nos, amire odaértünk, már az általános hangulat is az lett, hogy menjünk aszfalton tovább – hehe “puhapöcsök” :P. Mire felértünk, úgy kívántunk egy kis szénhidrátot, mint egy újszülött bálna! Én kapásból egy rétes/forró tea párossal indítottam, majd utána küldtem egy zsömlét is, a csoki maradékot még az aszfaltos részen elmorzsoltam a számban.
Nem volt valami nagy pihenő, mert fent piszok hideg volt.. 8 fok! Amit izzadtam, kb 1-2 foknak éreztünk. Így hamar tovább indultunk a lejtőzésnek, noha többen kukák keresésén ötletetek, - kell valami szigetelés – felkiáltással! A K P mentünk le. Voltak itt elszállások és volt egy olyan jelenet is, amit eddig csak filmen láttam, egy srác egy kb 40cm magasan lévő farönköt ugrott át, nem tudtam elég gyorsan elő kapni a telefont, hogy megörökítsem. Mielőtt nyílt törésért kiált valaki is, zokszó nélkül megcsinálta, hiába is tekintélyt parancsoló 203-as tárcsák már elgondolkoztattak, hogy az amúgy 70kg-os srácnak miért is lenne rá szüksége. Sajnos csak foszlányokban láttam, hogy ment le és miként vette az akadályokat olyan könnyedséggel, mintha valami aszfaltos babakocsi tologatáson lenne.
Ha lejtőzés, akkor technikákat akarok ellesni – megjegyzem, bőven volt mit! – kipróbálni, amire volt is rengeteg lehetőségem. Nyomvájú bringa eleje kikapás, csiki-csuki, gyökeres rettenet, farönkök, jó testes szikladarabok. Mindent összevetve, 1-2 akadályt eltekintve, mindenen átmentem. Ami a legjobb, nem éreztem úgy, hogy különösebben szenvednék – köszönet, új külső! – és minden helyzetben biztonságban éreztem magam a bringán, pedig sokszor csak annyit tudtam, hogy itt kell valaminek lennie – 20cm magas falevél szőnyeg – és sokszor volt is. Ami azért leginkább meglepett az egy darab farönk volt, de nem kapott el :)
Ami negatívum volt és leginkább csak a vége felé egy srác, mindig befurakodott elém – igen gyorsabban kellett volna mennem, de ha egyszer folyó átkeléskor, mindig oda fúrta magát és nyomult?! – és gyakorlatilag, minden akadályba beleállt.. a 2. után, hagytam, hagy menjen előrébb, majd kielőztem.. de nem értem, miért nem hagyta, hogy mennyen, aki tud? Valahol Pilis aljában elvesztettük, mert Szentendrére már nem jött be..
A haza út, kellemes volt éreztem a lábam, így pörgettem inkább, pedig montis sorral, néha kicsit kényelmetlen is volt. Hamar haza robogtunk egy másik sráccal, aki Szigetszentmiklósi. Telefonszámot cseréltünk, így majd edzésekre mehetünk, mert van mit tanulni és HJános is meglátja, milyen “gyengéd” vagyok terepen Vele :P
Az adatok, bár óra szerint 1300 volt, ami közelebb van a valósághoz.

Biciklis ninják

Bizony újra felültette a fejét ez a fajta közlekedési mód.

Ismertető jelek:

• sötétben halad
• kivilágítatlanul
• sötét ruházatban
• többnyire sötét kerékpárral

Ma is találkoztam egy szép példánnyal, haladok a bicikli útnak nem nevezhető valamin, a lámpám fényében meglátok egy árnyat az út jobb szélén azaz a haladási sávomban. Egy gyors balra kormányzás és már csak ennyit hallok felcsendülni: “boaaaaaaa”, nem tudom mit takarhatott, mindenesetre figyelni kell(!), mert a denevérekről még nem is írtam..

Pilisi szívás első felvonásban

Mostanában elég kevés az időm, de azért járok ki, amennyire megtehetem. Hosszas agyalás után – lévén az agyi kapacitásomat másra használtam fel – harmadszori nekifutásra és egy eltört sigma kar tartónak köszönhetően, egy lámpa rögzítővel fel raktam a kormányra a telefont. Ha már a kormányon van, akkor használjuk videóra is:

 

No, de miért is a cím? Sár.. mindenhol. Rendben ez Pilis. Lényegiben egy nagy adag bolyongással indítottunk, majd HJános befejezte egy eléhezéssel és mindenféle ülési problémákkal – vagy 3 hónapja nem volt bringázni, ejnye! – így reggel 8 tól este 20-ig voltunk kint, ami azért emberpróbáló volt.

Útközben rengeteg turistával találkoztunk, rengeteg sarat cipeltünk a bringán. Továbbá megkoronáztam egy esés rögzítésével:

Az eséskövetkeztében sikerült a kormányt is elforgatni, továbbá csak az egyik tenyerem lett egy kicsit saras, így megúsztam mindenféle egyéb tisztálkodás nélkül :)

Egy track log-ot nem tudtam még a bikemap-ra felrakni, de lesz! Noha csak egy nagy bolyongás látható benne :)

2010 24h MTB verseny Csillebérc: Guruló Kockák

24h, Csillebérc 2010

Valahol ott kezdeném, hogy elnézést a csapattól a korai távozásért, de a körülmények nem alakultak úgy, hogy maradni tudjak. A hét elején még elkaptam valami nyavalyát, ami a folyamatos stressznek és annak, hogy nem tudtam magam kipihenni, nem alkotott valami jó párost, ezt talán látni is lehetett rajtam..

Reggel Tibi - aki Velencéről jött segíteni a csomagokat felhozni! mellesleg kedvesem apukája - tartott egy gyors időjárás előre jelzést, még Velencén is esik.. én direkt nem néztem semmit, lévén elfog állni ez úgy is, és valami majd lesz!
Elég korán megérkeztünk a megbeszélt helyre, így volt idő még vásárolni és elmélkedni. Majd megjött Xantomas és nem sokkal rá KaraDani és testvére Márk állig felcuccolva. Bedobáltuk a kocsiba, majd mi autóval Ők utánunk bringával. Nyolc után értünk fel valamikor, ott megtaláltuk Ariadne és a többi klubbost, elbeszélgettünk egy sort mindenféléről, megnéztem a pályát is, akkor úgy láttam, itt nem lesz verseny.
Majd ettem egy gyors levest, valami irgalmatlan kapszaicin tartalommal, na meg felértek a csapat többi tagjai is és kezdett az erő visszatérni belém. Nem sokkal rá, még a nap is kisütött, csak, hogy elmondja - lesz ma itt még verseny!
Végül elég mókásan elkezdtük felverni a sátrakat, áramot vadásztunk, KaraDani-t kineveztük rajtolónak, aki kb rajt előtt 1percel sprintelt el tőlünk.

Első benyomás, amikor visszatértek a versenyzők egy-egy körről, hirtelen nem tudtam, ki merre járt.. volt akinek csont tiszta volt a bringája, de a legtöbbnek tiszta sár, más meg egy sárgolyón gurult vissza. Mivel a csapatban én mentem ki 5.-nek addigra a pályából már egy masszív dagonya lett, helyenként olyan agyagos sár volt, hogy a hajtókarral beletekertem a masszába. Nekem részint már könnyű dolgom volt, mert csak "erő" kellett, a tekeréshez, de abból annyi, amennyit én jelenleg nem birtokoltam, így noha az első két körömet középtányéron trekking sorral mentem, elhatároztam, hogy a kistányért is használni fogom a továbbiakban. Két láb letététellel megúsztam a pályát, elsőnek sikerült egy kanyart hosszan venni, így kicsit drift-et használva kanalaztam vissza a gépet.
Részemről belőlem baromi sokat kivett a pálya, így sejtettem, hogy nem fogom én ezt bírni.. másodjára, amikor visszajöttem, már teljesen eldugult orral és némi rosszul léttel voltam kint. Így hallgattam a vonal másik végén lévő eszemre és tájékoztattam a csapatot, hogy részemről ennyi volt.
Megértéseteket köszönöm!
Elkezdtem összecuccolni, de mielőtt elindultunk volna éjjeli megmentőnkkel dqdb - akinek köszönet az energiáért! - az eső is neki eredt, ekkor még hallottam srácokat szentségelni a lámpájuk miatt - nem látok semmit ezzel a sz@rral, fától fáig koppanok vele.. - én ott hagytam a lámpáim nagy részét és leindultunk, ekkor már masszív esőzésben. Szerencsére, mindenemet beimpregnáltam így inkább csak a látási viszonyokkal és magammal kellet megküzdeni, meg a hátamon lévő legalább 10-en egynéhány kilós táskával. Haza érve a másodikra már faltól falig koppantam és most is az erőt próbálom magamba pumpálni, de megérte!
Remek volt a csapat és a hangulat is összejött!

Remélem jövőre ismét belevágunk!
Én sem bizonyultam fotogénnek, azaz egy kép, amit találtatok, inkább riogatásra való, elég kemény fejet vágok, brrrr

Szerk:
Bizony az elején mi is ezt beszéltük, hogy minket nem szponzorál senki, hogy leamortizáljuk a gépet.. én tökéletesen megértem, aki emiatt nem indul.. láttam egy srácot a hajtókart tányérokkal és középrésszel együtt vitt a kezében, még a pálya elején.. lekopogom, de örülök, hogy nem cseréltem láncot.. eddig hibát sem találtam a masinán.

Bizony ilyen sár volt:

http://picasaweb.google.hu/levelkek2/24hCsilleberc2010#

http://picasaweb.google.hu/hostya.z/2010Csilleberc24h#

http://picasaweb.google.hu/hostya.z/2010Csileberc24h2#

http://picasaweb.google.hu/mdav88/20100918Csilleberc24h#

http://picasaweb.google.com/KomiErd/201009181924hCsilleberc#

http://indafoto.hu/raczger/24h_csilleberc_20100918

http://picasaweb.google.hu/116526690275325083619/24hCsilleberc2010#

http://picasaweb.google.com/Horvath.Z.77/24_oras_cerseny_csilleberc_2010_09_18#

Bp - Pilis - Bp

A hét közepén volt kollegám érdeklődött, hogy lenne-e kedvem egy Pilisi túrához, noha szinte minden nap kint voltam tekerni - legalább is terveztem! -, rávágtam - mehetünk! Elég durván szeles napunk volt, de a csapat szépen haladt.
A legnagyobb élmény az volt, hogy kipróbálásra kölcsön kaptam egy Merida 901-es kerékpárt, amivel végül helyenként 24-es hegymenet átlagot produkáltam. A karbon villa megfelelően egyengette számomra az út hibáit, így összességében nagyon elégedett voltam a kerékpárral és magával az outi testtartással. Jó volt váltogatni a fogást, a kormánnyal remek volt irányítani a gépet, még nagyobb sebességnél sem tapasztaltam csúszásokat. A menetidőről némi adat, az odafelé út nincs rajta.

BP - 3H - János-hegy - BP

Finom esti eltévedéssel telt a túra, amikor is olyan helyen kellet feltornászni a bringákat, hogy égnek állt a hajam. Cserébe találtunk egy kilátót a Nagy-Hárshegy kilátó, ahonnan viszont csodás volt a kilátás!
Magát a túrát nem tudtuk befejezni, de így is kellemes volt.

János- hegy és Linda

Szombat, készülődünk a tekerésre az első szint menésre. A műtétem óta ez lesz nekem is az első komolyabb szint Linda meg még nem is ment ekkorát egybe, de az arcán nincs kétely. Párszor azért megkérdi - menni fog ez nekem? - amire a megnyugtató válaszom - menni fog!
Csomagoltam ennivalót, lámpákat, innivalót, mindent, ami kellhet. Kicsivel öt óra után indultunk el, szépen kitekertünk - noha a Lágymányosi hídnál a lépcsőt használtunk - a Szilágyi Erzsébet fasorig, majd ott a Budakeszin leágaztunk a csendesebb Zugligeti útra. Itt volt légszomj, de tovább tudtunk menni. A Cinege útra rátérve egy elég komoly emelkedővel találkoztunk, amit Linda szépen vett, de utána a Béla király - György Aladár sarkánál piknikeztünk egy kicsit a forrás tövében, aminek hatására Linda és én is új erőre kaptunk. Itt, hogy a könnyebb utat válasszam a Mátyás királynál mentünk fel, aminek az átka az volt, hogy noha már 410m-en voltunk, de a Tündérhegyi-Jánoshegyire becsatlakozva vesztettünk km 60m szintet, amit vissza kellet mászni. Felérve a parkolóhoz, Linda kicsit még szidott, majd legurultunk Normafához és befejeztük a pikniket. Majd kicsit csúszkáltunk és megcsodáltuk a város fényeit. Egyértelműen ez volt a legjobb rész. Innentől már gurulás volt haza felé. Visszanézve egy pár kilométer hiányzik a logból - éppen tesztelem az új sports treckert, meg telefon kombót - de valahol 50 és 60km között és 500m szintet mentünk. Amíg nem kapcsolom be a világítást, mér a kerékpár órám is és a tetején volt 440m szint, amit mentünk. Büszke vagyok Lindára, mert feljött, pedig sokan nem bírják végig ezt a távot és igen vannak benne kemény részek, de nem toltuk a bringát sehol! Hozzáteszem Linda a Cube-al jött, amiben egy 8 sebességes agyváltó van, azért nehezebb is beosztani a sebességet így még sebb eredmény!

Kimerészkedtem Diósdra.

No nem egyedül! Meg amúgy is egyedül ritkán szeretek tekerni. Már napközben kétszer megmáztam a Gellért-hegyet csak, hogy érezzem a ritmust. Meg kell hagynom az első mászáskor nem voltam biztos benne, hogy felfogok érni, mert annyira gyengének éreztem magam – talán a tudat vitt fel – a lényeg, hogy felértem. Haza felé is megmásztam egyszer, akkor már kellemesebb volt kb 6 percbe került felérni, ami azért elmondja, hogy nem hajtottam ki magam, a Nexus 8 volt kettesben is :)

Majd este átgurultam HJános-hoz, hogy kicsalogassam Diósdra. Lámpákat felcsatoltuk és kiindultunk, az első kis kapaszkodó bemelegítésnek jó volt, könnyebben ment mint gondoltam, majd elérkeztünk a Homokbányai utcához. Ez az a szakasz, amin érdemes edzeni, nagyon rövid szakasz és brutális emelkedés. Szerencsére ez is gond nélkül ment. Innen terveztünk egy kis terepezést, de szép nagy sár volt minden felé, így letettünk róla. A napi szint ~500m környékén volt, igaz részletekben, de nem éreztem megterhelőnek ismét.

Megtaláltam, de eláztam.

Még hétfőn délután három óra környékén láttam, ahogy előttem a János-hegy környékén gyülekeznek a zivatar felhők. Majd az időkép.hu viharjelzését lapoztam fel - igen ezt itt a reklám helye! -, ahol tudatosult benne, hogy jó eséllyel elázok vagy soha nem lesz meg az adó. Így lendületből lerohantam a tárolóba és már toltam is ki a paripát.
Meglepetés a Szabadság hídnál ért, mert az emberek hagyat-homlok futva menekültek át rajta, miközben a háttérben a Gellért-hegy felől sűrű sötét felhő tolta az utcákból lezúduló ember tömeget. Nem akartam becsatlakozni és esélyeket is latolgattam, arra valószínűsítve, hogy meglesz-e az adó, de végül becsatlakoztam a tömegbe és látszólag én is ott hömpölyögtem a tömeggel. Az utam többi része eseménytelennek is mondható, de a merőlegesen álló utcák azért megtréfáltak, mert a szélárnyákból kikerülve meg-meg dobott. Már a Lágymányosi híd alatt is elhaladtam, amikor is lélekben már letettem a megtalálásáról, de ekkor miközben le suhantam a 6-os úton az aszfaltozott részre a szemem sarkából elcsíptem egy fura alakzatú műanyag dolgot - még, hogy nem jó a szemem! -. Visszafordultam és kezdet körvonalazódni, hogy rá van írva valami - gyorsan felkaptam - cateeye, hoppá megtaláltam, de hol a csavar? - mert telhetetten vagyok - nem találtam sehol és eddigre már esőféle is elkezdett cseperegni. Így fogtam a nyúlcipőt és elkezdtem száguldozni a gyorsforgalmin.
A fekete leves. Elérkeztem a lámpákhoz - ami piros volt, miért is lenne más? - és vártam, hogy áthaladhassak, csak vártam, már 2 perce ott vagyok, amikor leszakadt az ég, bizony 1 perccel később, már mindegy volt, nem kellett sietnem.. Noha a lámpa 5 percig piros volt, amikor is az autós, motoros és biciklis társadalom egy emberként fellázadva úgy döntött, márpedig ez zöld és átmentünk. Hálás vagyok minden vezetőnek, mert bizony úgy zuhogott, hogy én alig láttam, de mindenki szépen kikerült így haza érkeztem és konstatáltam, hogy alsónadrágig eláztam. Linda 10 perccel később és egy Lágymányosi hídnyi átkeléssel bizony cefetebbül festett, mint én. Ő nyert :)

Elhagytam az órám adóját.

Reggel sikerült elhagynom a cateye órám érzékelőjét - az adó egységet - a villáról - mindig is éreztem, hogy merev villa, szar rögzítési rendszer és ez lesz - valahol ezen a szakaszon. A Közraktár utcánál bent mentem a parknál és azt gyanítom lehet ott rázta le az út minősége az érzékelőt.. a Hajóállomás utcának a végéig mentem fel és követtem a 6-os bringa utat.

Felvet ez bennem egy másik kérdést.
Ha autóval kátyúba hajtok és tönkre megy valami a kocsin, akkor azt fizeti a főváros..
Jelen esetben, ha haza felé nem találom meg élhetek-e a főváros felé panasszal és követeléssel? Tudom szar rágásnak is lehet nézni, de tegnap megint a Csepeli "biciklis" úton kellett közlekednem és biztos csuklott valaki..

Nem szép, de az enyém.

Nyújtom, nyúlik.

Mozgatom, mozog.

Hajlítom, fáj.. de hajlik.

Amennyire elnézem, a hegből már szőr nem fog kinőni. A cysta helyén még egy óriási púp van. A másik oldalon még dagadt, de mitől?

Újra!

A hétvégén némi terepezéssel is megfűszereztük a kerekezést. Linda jött a Cube-al én meg a Meridával - ez a szokásos felállás. Tervbe volt véve egy Csepel körüli kisebb kör. A házak közötti kacskaringózás után a bányatavak felé vettük az irányt "nézzük meg azt a szép színű tavat!" - felkiáltással. A tó tényleg szép volt, mélykék, nem is értem évek óta ilyen "kioldott ásványi anyagok miatt" - Linda tudományos válasza. Majd nemsokkal később jött a fekete leves, már eddig is összevissza pocsolyákat kerültünk - Lindának hatalmas piros pont 9/10 nő már üvöltött volna, hogy ez így nem jó! -, de ezután ért az igazi meglepetés. Egy autónyi széles meder jobb oldalán lévő gazos peremen kellett egyensúlyoznunk, hogy ne a sáros vízben vánszorogjunk. Majd 30m után ez a lehetőség is elfogyott és csak a víz marad meg mi ketten a bringákkal. Ekkor jött a mentő ötletem és meder jobb oldalán a gátra feltoltunk a bringákat, majd haladtunk tova, az utunkat pecások tarkították, meg a tó látványa. Viszont mit tesz a sors, áldozatául estünk, hogy miként jön rá az emberre a szapora a természetben és ezt az ott tartózkodó pecások tudtunkra is adták, barátjuk bizony szarik a susnyásban. Innen már a tekerésünk eseménytelennek számít. A térdem rendben van, de erőltetni nem nem akartam. Pörgetek és haladok. Az egész móka végül valamivel 20km felett állt meg.

Minden rendben lesz.

Most már biztos vagyok benne. Egyre jobban mennek a hétköznapok. Az erősítés, hajlítás, nyújtás.

Tervezzük az úszást és újra nyeregben vagyok :)

Anyukám meglepett egy nagyon jó sebtapasszal, CUTIFLEX a neve. A bringázás pedig kell, terhelés nélkül mozgatom és erősítem a lábam, a legjobb, ami lehet!

Hideg-meleg borogatást is vettünk még a múlthéten egyszerűen remek! Compress blue cold warm, a neve. De a Lidl-be is lehet kapni többfélét Linda kígyószerűt vett, két darab volt a dobozba.

Szerda, gyakorlatozás.

Keddi napról nem is írtam, mert igazán kezd jól alakulni minden. Annyit írok keddről, hogy 2x is voltunk lent sétálni. Jó volt!

Napközben lőttem még egy képet – tudom volt már ilyen.. de így a korábbi félelmeim is érhetőbbek:

Délután elballagtam a sarokra venni ezt azt. Szerencsére a megállok és begörcsöl a vádlim effektus jó ütemben nem csavar akkorát, így a pénztárban való állást kibírtam. Otthon nyújtás, hajlítás, edzés. Igen edzés. Este szintén ballagtam egy jót. Majd haza érve felálltam egy kisebb beton köre egy lábbal és úgy nyomtam ki a maradék pár cm. A lépcsőzés is ennek fényében haladt megdolgoztattam az izmokat.

A feketeleves csak másnap – csütörtökön – ért, bizony izomláz van a vádlimban :)

Hétfő, :)

Tegnap rájöttem, hogy nem jó ez a borongós hangulat, na meg a véralvadás gátlóból is ma lőttem be az utolsót, így járnom kell!

Voltunk lent sétálni este, olyan 100m lehetett, ami jól esett, mivel múlthét csütörtök óta nem voltam kint.. A térdem jól szuperált, már a lépcsőzés is viszonylag normál ütemben ment, azaz nem kellet fokonként páros lábbal lépni. Viszont, amint megállok a vádlimban éles szúrást érzek, nem tudom mitől van, így inkább nem állok meg :)

Egyre többet nyújtok, hogy a merevedés lemenjen. Tornáztatom az egész lábam, jól esik minden mozdulat!

Vasárnap, minden mindegy.

A térdem rendben van, már 80-70 fokos szögbe is betudom hajlítani, feszül ilyenkor, de semmi extra. A vádlim olyan, amilyen most már kezd barnulni, de nem a naptól. Izomláz jellegű fájdalom van benne. Járkáltam vele, igaz csak a lakásban, de többet mint előtte lévő napokban. Pihenés van egész nap és tornáztatás. Felpocoltam a lábam és jegelem. Linda szerzet be két másik jeges borogatást, ezt már a lábam köré is lehet tekerni.

PS(20’00) Volt rokonlátogatás, hoztak finom ennivalót – amire most nagyszükség van! Filmet néztünk beszélgettük és talán változást indított el bennem mind ez. Jobban lettem :) Rájöttem, hogy a vádlim akkor fáj, ha meg állok, gyakorlatilag az első felállás 2-3 lépéséig van ez, így ezt a lépést gyorsan letudom és jöhet a móka! Talán az is segített, hogy hoztak egy mankót, nem akarok mankózni és talán az orvosoknak igazuk is van, hogy nem is kell.

Szombat, végre nincs kánikula.

De reggel arra keltem, hogy sehogy sem jó az ágyban, mindenhogy fájt a térdem. Viszont végre nem volt dög meleg.

Jegeltük a lábam, majd jobban lett, de már nem hiszek a kis huncutnak. Most már akkora a véraláfutás, hogy nem tudom kell-e aggódnom..

Továbbá eldöntöttem, hogy a bejegyzéseket frissíteni fogom majd napközben.

PS (19’10): Akkora a térdem megint, mint egy cipó, a hajlattól a vádlim felé fáj, teli van véraláfutásokkal, ez megint teli van vérrel.. mikor lesz ennek vége?

Szerencsére akkora fájdalom nincs mint elsőnek, de maga a tudat, hogy vérzek a bőröm alatt. Hogy ez feszíti az erekét és ezért a bevérzések, én nem tudom, mi lesz ennek a hatás mechanizmusa, de nem gondolom, hogy ez így rendben van.. Ráadásul meleg az egész térdem, gondolom a fokozott aktivitás miatt, jegelem is rendesen. Ezt tanácsolták. De vajon meddig tart? Nem is merek a lábra állásra gondolni. Valami még mindig vérzik ott bent, egy hét telt el!

PS2(19’25): Nyádat..

“Néha – főleg az ízületi hártyán történt beavatkozás után – ízületi folyadékgyülem jelenhet meg (pl. utóvérzés miatt). A folyadék későbbi leszívások ellenére is újraképződhet, és a folyamat gyógyulása hetekig tarthat.”

PS3(19’54): Nagyon jó leírás.

Péntek, marad a fekvés.

A nap elején éreztem, hogy újra zsibbad a lábam és dagad. A bevérzés erősödik.. Egész nap fekvés. Kímélés, nem merek ráállni. Mindenféle orvosi lapokat olvasgatunk. Bizony megint hasonlóak a tünetek, dagad a térdem, fáj a vádlim.

Délutánra, mire mindent áttanulmányoztunk és a sokadik jegelésen vagyunk túl. Már nem érzem, hogy annyira feszülne, fájni a térdem egész nap nem fájt, de bennem van a félelem, terhelni nem merem, edzeni is csak alig-alig.. végig nyújtva van a lábam, ennyit teszek és néha mozgatom.

Ma fürdetéskor leszedtem a tapaszokat.

 

Csütörtök, van remény.

Reggel felkelek, a lábamon véraláfutások, mindenhol bevérzések a vádlimig. Fasza.

 

Lábamat nem merem kinyújtani, de ha akarnám se tudnám. A fájdalomcsillapító síkján már régen túl vagyok. Valami nagyon durva cucc kellene ide, de azt csak vényre lehet kapni, persze az nincs. Nem érdekel várok a csodára. Délután négyre megyek vissza az orvoshoz, elmondom mi van, elmormol valami varázsigét és jobb lesz. Ezért egész háromig nem vettem be semmit, hogy majd előtte érjen valamit, gondoltam. Így végig ágyban forgás, leírhatatlan fájdalommal telt az idő. Szerencsére autóval tudtunk menni, így én csak a rendelő előtt kipattantam a kocsiból és felmentünk.

Jöttek az emberek, Balázsnak a mankón kívül - ezért olyan mint egy csecsemő – nincs nagy baja. Majd jött egy lány, akinek hasonló műtétje volt, mint nekem. A saját lábán jött BKV-val. Elbeszélgettünk, Ő már 3 éve halogatja a műtétet. Neki is zsibbadt a lába a bokájáig, de nem ott és nem akkora cysta volt a lábában.

Bemegyek az orvoshoz – feküdjek fel az ágyra – felfekszem az ágyra. Majd jön és megtapogatja a térdkalácsom – egy pillanatra eltorzul az arcom és összeszorítom az öklöm, fáj, rég éreztem ilyet. Majd elmondja - teli van alvadt vérrel, lekell szívni. Nem lelkizünk a folyamatról sokat, egyből előveszi a fecskendőt – és most egy enyhe szúrást fog érezni. Felkészültem rá, hogy képzeletben kilépek a testemből és csináljon, amit akar. A szúrás maga enyhe volt, de az ízületi tokig nyomta a tűt – ekkor visszatértem és megmarkoltam az ágy szélét, szerencsére masszív volt az ágy, nem sikerült átszakítanom. Tíz percig szívta a vért 4-5x fordult, Linda sokat segített jelenlétével, bár Ő rosszabbul volt állítása szerint, mint én – gyanítom az eltorzult arckifejezésem miatt. 70ml lett leszívva a fecskendő csavaros volt, így nem kellett mindig megdöfnie – hála az orvos tudománynak – az utolsó szívásnál, olyan helyre nyomta a tűt, amitől még a halott is visszatérne, de én biztos átrendeztem az ágyszélét. A megpróbáltatások után, a jutalom, hogy a térdemnek térd formája kezdett lenni.

Szinte azonnali megkönnyebbülés volt, éreztem folyamatosan, hogy a lábamat egyre jobban tudom kinyújtani. A bevérzések, pedig annak köszönhetőek, hogy ez a vérömleny nyomta az artériákat és bizony nem kevés terhelést kaptak. Még ellátott pár tanáccsal – no semmi lelkizés – majd utunkra indultunk.

Már a kocsihoz is simán eltudtam sétálni, sokkal kevésbé volt megterhelő. Újra visszatért az életkedvem!

A nap további része jegeléssel és pihentetéssel telt. A lábamra még mindig nem merek úgy ráállni. De inkább csak a félelmet kell leküzdeni – na meg azért izomláz és mindenféle dolog van ott –, amiket majd megoldok.

Végre jót aludtam ismét. De a nyaralással kitudja mi lesz.. jön a rosszidő. Már 2nap elment.

Szerda, ezt nem hiszem el!

Ma már nyaralnunk kellene.. Gyakorlatilag 05’-óta nem voltunk úgy igazán kettesben nyaralni. Ezt a hangulatot tetézi, hogy reggel felkelve, mint tegnap, a lábnyújtás valamelyest megy, de hajlítani, terhelni, rémálom. Feszít, fáj, értelmetlen az egész. Nem tudjuk mi történt, így az orvos felhívom, aki annyit tud mondani, hogy jegelés és nyújtás és persze fájdalom csillapító, de miért nincs itthon, ami hatna is?!

Minden lépés próbálkozás fáj, egész napos ágyban fekvés és pihenés. Nem látom a végét, minden mindegy hangulat. Nyaralnunk kellene már, noha tudtam, hogy csütörtökön vissza kell menni kontrolra, ezért ma még nem leszünk lent. De így nem látom a kiutat. Valahogy le kell menni!

Kedd, most mi van?

Kedden egész nap a járást gyakoroltam, egy lábon állás. Járás előre-hátra. Igaz járás végső fázisaként a nyújtott láb még gondot okoz, de haladás van.

A fájások megmaradtak, ma ismét járni akartam, így bevettem egy fájdalom csillapítót. Délutánra elterveztük, hogy elmegyünk a gyógyszertárba és veszünk jégborogatást. Délután még a nagy hajamtól is megszabadultunk, aminek örültem, bár kész logisztikai problémává fejlődőt, hogy miként fogjuk ezt a sok szőrt lemosni rólam, mert a fürdőbe nem fóliázott lábbal mentünk, haj vágás után meg már nem lehetett kimenni. Végül egy wc zacsi oldotta meg a problémát, a lábamra lett tekerve.

Hatóra körül indultunk el az 50m lévő gyógyszertárba. Meg is vettük a hideg/meleg borogatást. Majd haza indultunk. Az út alatt többször megálltam, csak azért, mert a szép járáshoz még igen koncentrálni kell. Otthon egyből beraktuk a mélyhűtőbe a szerzeményünket. Mint később kiderült jól tettük, mert 2-3 óra múlva minden baja volt a lábamnak. A térdem megduzzadt, a hajlítónál éles nyilalló fájdalom, ha megpróbáltam rá állni. Igen elkeseredtem.. se lábra állni, se menni.

A kinyújtás is csak nagy erőlködések árán ment. Ráállást meg el sem tudom képzelni..

Hétfő, pihenünk!

A tegnapi séta fáradalmait még pihentem, de a térdemet szépen tudtam mozgatni és a járás is egyre kiegyensúlyozottabb volt. Egész nap nem vettem be fájdalom csillapítót, a szobába gyakoroltam, csináltam a gyakorlatokat.
A meleg miatt az olvasás nem megy, erre az enyhe, de monoton lábfájás is rátesz. Filmek nézésével ütöttük el az időt. Meg kajálással. Sikerült ma már megdöfnöm maga, így fájdalom mentes volt a szuri, de még 8 nap van belőle!

Vasárnap, gyógyulás.

Reggel már jobbnak éreztem a lábamat, folyamatosan csináltam a gyakorlatokat, úgy 1 óránként. Lábfej mozgatás, comb feszítés, lábemelés, és számolás a levegőben.

Délutánra már egy kis sétát is kipróbáltunk a közelbe 100m sem volt oda-vissza, 20 perces pihenővel. Ez egy órácskámba került, többször éreztem, hogy ez már sok, de az orvosok azt mondták, hogy tornáztatni és járatni kell. Ez pedig nem volt nagy távolság.

Estére sikerült is bedurrantani a térdem, de a lakásban még csináltam a gyakorlatokat és kicsit jártam is.

Szombat, most mi lesz?

Reggel az 5’50-es keltést nem tudtuk hova rakni. Én úgy voltam vele, hogy a 3 óra alvás is elegendő lehet, de azért gondolkoztunk rajta, hogy aludni kellene. Nem sikerült. Még mindig a csövekkel szemeztünk és a belőle kifolyt vérrel. Én nyertem nálam több vér volt. Noha a csőbe már nem látszott, hogy lenne, de az zacskóba volt elég.
Egészen 8 utánig TV-t néztünk és elmélkedtünk a tegnapról, megint előkerültek, már-már kiviről fújt történetek. De mint előtte megannyiszor, most is figyelemmel hallgattuk végig.
Már éppen belemelegedtünk a mesébe – Sam, a tűzoltó –, amikor belépett az orvosunk. Elsőnek Balázshoz ment, elmondta ismét, hogy tegnap mit mondott Neki. Mankó 4-8 hét, mire lábra áll, és 5 hó a felépülés.. sajnos talált Nála egy súlyosabb sérülést a porcleválásnál, így egy helyen a porcot lekellet fejtenie.. Ők is nyaralni mennének.
Balázs arckifejezését látva felkészültem, hogy a csőkihízása nem lesz valami fájdalom mentes, de szerencsére inkább csak kellemetlen volt, amint végig tekeregve kijött, jó adag vér kíséretében, így kaptam gyorsan egy nyomó kötést. Elmondta nekem is, hogy 1-2 hét és a 3. héttől fokozatosan lehet terhelni.
Miután kiment az orvos nem sokkal később jött egy őrmester – gyógytornász – és rám parancsolt, hogy mozdítsam meg a lábfejem. Emlékeztetésül 16 órája nem mozdítottam meg a lábam.. No ilyen is volt megmozdítani. Legalább 1 perc koncentrálás volt, de sikerült. Az igazán kínzó ezután jött, mert a térd kalácsomat kellett megmozdítani, ami azt jelenti, hogy meg kellett feszítenem a combom, ez a tűréshatáromon volt. Végül lábemelgetés és elszámolni – lábbal - 5.ig levegőben. Majd lábra állni. Mintha semmi sem történt volna, úgy kell elkezdeni járni. Persze ez nem megy tökéletesen, de meglepően jól ment a járás. Boldog voltam!
Elkezdtem készülődni, felöltözés, wc, mosakvás, stb. Nem voltam fürge, de ment. Kifelé menet kaptam egy új kötést, mert eddigre már teljesen átázott az előző. Eddigre a térdem már elég konkrétan fájt, így elég viccesen közlekedtem, többen megjegyezték, hogy a bokámat használjam, mert azt nem műtötték. Nos maradéktalanul nem ment..
Haza érve a család bejelentkezett, majd jött a pihenés. Csak estére sikerült a gyakorlatot normálisan megcsinálni, mert addig bizony elég koncentrálós volt a lábmozgatás.
Hat órakor eljött az első saját szurim ideje is, elsőnek szúrhattam meg magam. Még tegnap este – pénteken -  még megtanították, hogy kell majd beadni a véralvadásgátló, nos én elsőnek konkrétan szépen lassan szúrtam magamba.. szar volt.
Fürdéshez készülve:

Péntek, a műtét.

A nagy beszélgetést egy váratlan kopogás zavarta meg, majd egy ágy tűnt fel a szobában és egy ápoló. Balázsért jöttek, megkérdeztük, hogy milyen sorrendben megy a műtét, jobb és bal láb szerint. Én balos vagyok így még várnom kell, kiderült, hogy az utolsó is én leszek, de emiatt nem zavartattam magam. Mint kiderült később pont annyi időm volt, hogy elkészítsem a fényképeket és egy gyors hólyag ürítést elvégezzek. Majd egy ismerős kopogás és a kocsi jelent meg előttem, vittek a műtőbe. Az előkészítőben leborotválták a lábam, no nem teljesen csak olyan sexi-sen lábszárközépig és combközépig, - vicces gondoltam. Majd elbeszélgettünk arról, hogy mit kibír ez a penge, mindenhol csak egyszer húzta le és simára szedte a szőrt a lábamon, elmondása alapján – bár még nem próbálta –, de az arcon nem lehet ilyen hatékony, viszont az érdeklődését felkeltettem kérdéseimmel és közölte velem, hogy – majd kipróbálom.
Az altató orvos is megjelent a beszélgetés közben és egyből eltépte a kezemet is eltakaró korházi köntöst – ez ilyen egyszer használatos, nem tudom milyen anyagból van, de könnyen szakadt – majd megjegyezte – bicózol. Ettől a kijelentéstől hirtelen csak annyit tudtam kérdezni, – mi? hogy? erre hogy jött rá? – a válasz is meglepő – a macska alkar és csukló környékén karmol, míg az ágak a felkar és könyök környékén, így hozzá tette, méghozzá hegyen kerekezek. Na itt kész voltam. Elmondása szerint a barátjával szeret járni bringázni – lány volt az orvos – de fél, mert nem akarja hátráltatni Őt, meg a barátait – meggyőztem, hogy erről szó sem lehet, mivel én is rendszerint viszek ki embereket és akikkel én is kimegyek Ők is igazodnak mindig a másikhoz. Ekkora már az infúziót is bekötötte, így érezte, hogy már be kell tolni a műtőbe.
A műtő meglepően kicsi volt, olyan 20nm lehetett – orvosi filmeken nevelkedtem, azokban mindig egy foci pályányi hely van – , de 3-4 orvosnak bőven sok is, itt nem kell ugrálni a beteg körül és csak egy orvos végzi a műtétet.
Epidurális érzéstelenítést (EDA, lényegében a gerincvelőbe adják be, és deréktól lefelé fájdalom mentes és mozgás képtelen leszek) kaptam, mivel ébren akartam lenni a műtét közben. Noha itt is meg kapta a jó kis víziós drogomat – nehogy műtét közben kapjak sokkot, de miért kaptam volna? Elsőnek egészen elvolt takarva előlem a műtét, de 1 perc se kellett és szóltam, hogy én bizony nézni akarom a monitort, megígérték, hogy lehet! A drognak köszönhetően én víz alatti csatajelenetek és mindenféle érdekes állat fajt fedeztem fel a monitoron, jól szórakoztam – persze, akkor komolynak hittem magam – majd egyszer csak hallottam, ahogy a dokim mondja – jönnek a kígyók! Ekkor kilyukasztotta a cystát, bizony a Hoffa zsírtestbe elzárt savas savós vér volt. Ez csak sérülés miatt következhetett be, így a zárójelentésen is, mint a baleset szövődménye lett feltüntetve. A vért egy érdekes eszközzel kiszívta, ami amennyire láttam forgott is, gyanítom több funkciós eszköz. Rendbe tett még ott mindent, összeszedte a szemetet, de előtte még vettek szövetmintát, hogy biztos legyen a dolgában. Majd toltak is ki, ekkor az altató orvosom ott volt mellettem boldogan és mutatta a szövetmintát egy kis üvegben. Én is örültem, de nem tudom minek.
Vissza vittek a szobába, Balázs ekkor tért magához állítása szerint – nem hittem Neki, mert mint utólag kiderült, az elkövetkező négy órából semmire nem emlékezett utána –, az ágyra fektettek és mondták, hogy ehetek ihatok, csak ne kelljek fel és vízszintesbe maradjak – úgy döntöttem, kihagyom a lehetőséget, mert nem akartam az ágyamba csinálni úgy, hogy még csak nem is tudok róla.. Balázs kapott egy csövet a térdébe, az vezeti el a vért, nézegettük és kielemeztük, hogy az biztos kell majd oda.
Nem sokkal később bejött a műtő orvos és elmondta amit tudni akartunk, mennyire sikerült a műtét. Szegény Balázsnak komolyabb volt a baj, mint az elsőnek látszott, és procot is kellett leszedni.. így 4-8 hét leht és 5 hónap a gyógyulás. Nekem csak annyit mondott, hogy jól sikerült. Mint kiderült nekem is volt csövem, csak én semmit nem éreztem a dologból és csak akkor tudatosult bennem, amikor azt mondták, hogy az ágyból sem kellhetek majd ki, kacsázni kell!
Mondom fasza, még jó, hogy ehetek ihatok, ezért sem akartam altatást kérni. 15 óra környékén vittek vissza a szobába és kilenckor ment ki a lábamból az érzéstelenítő, de az ágyékomat még ekkor sem éreztem. Balázs viccelődött, hogy már rég ping-pong labda van a golyók helyett és én jobban jártam, mert másnak teniszlabdákat raktak be.
Valamikor 22 után már az ágyékomra is éreztem valamennyit, így megkacsáztattuk magunkat, akkor tudtam meg, hogy mennyire is kellet, áldom a fiatalos záróizmaimat, hogy eddig kibírták, semmi inger nem volt bennem, hogy szorítanom kellene.
Majd este felé lőttem egy képet:

23 óra környékén úgy döntöttünk aludni kellene, így kikapcsoltuk a TV-t. Én 2’30-ig felváltva a fájdalommal és az éhséggel küzdöttem, amikor is szóltam a nővérnek, hogy kell egy fájdalom csillapító és begyűrtem egy fél csokit, ami nagyon rosszul esett.
Egészen 5’50-ig úgy aludtam mint a bunda, a nővér ekkor ébresztett minket.

Péntek, az előkészületek.

A klinika. Megkaptuk az eligazítást, naponta öt embert műtenek meg, így mikor megérkezett az utolsó beteg is mindenki elindult felfele. Én is egy középkorú nő voltunk, akiknek meniscus cysta betegséggel érkeztünk ezért sántikálás nem volt, de kezdtem kényelmetlenül éreznem magam.
Kétágyas szobába körülem egy másik sráccal, aki tenisz sérülés következtében, levált egy porc darabkája se lábra állni se hajlítani nem bírta.
Reggel többször érdeklődtünk vajon mikor lesz a műtét, mert bizony este 22’00 óta nem ettünk-ittunk és bizony a hőség nagy volt, noha szerencsére nem a szobában, mert az légkondicionált volt.
9 környékén jött az altatóorvos és bevetettet valamilyen gyógyszert velünk, amitől a 1-2 órán keresztül víziókban éltünk meg mindent. Persze végig azt hittük, hogy egészen a tudatunknál vagyunk, de mint később kiderült bizony ez nem így volt.
Linda valamikor 10 környékén jött fel és hozott mindenfélét, no ez az élmény is kimaradt, pedig emlékszem, hogy ott volt, de semmi másra. Egy példát elmesélek az élményről: Kifizettük a szállás és megkaptuk a számlát, viszont órákkal később is csak úgy emlékeztem a dologra, mintha valami filmet láttam volna és talán megtörtént talán nem és azt sem tudtam, hova tettem a lapot. No meg abban sem voltam biztos, hogy megtörtént.
Pár kép a szobáról:

Folytatás következik később a műtét élményéről, altatás nélkül “vágatlanul”.
Még egy megjegyzés: Jött be még egy orvos vagy ápoló és mindenféle nyilatkozatott írattatott alá velünk, tőlem meg kérdezte a női orvos, - elmúltam már 18 éves? Balázs ekkor fel mordult, hogy tőle bezzeg nem kérdezte meg. Balázs egy két gyerekes család apa, jó kondiban, úgy tűnik a borosta cselem nem jött be és bizony így is tudnak fiatalnak nézni. Bóknak vettem, pedig előtte volt a kórlap, amin rajta volt a születési évem.

Csütörtök, előkészületek.

Csütörtök délután, kalandos módon kerültünk le Tatára. Elsőnek a Csepeli HÉV nem járt, de még is jött, a 103-as busszal a felújításnak köszönhetően, majdnem lekéstük a vonatot.

A szálást átvéve, betámadtuk az Öreg-tót. Megkerestük gyerekkorom régi strand helyét, ehhez gyalogolnunk is kellett, mert a szállásunk a vár közelében volt. A “strand” meg már majdnem a déli részen.

A víz félelmetesen meleg volt, az alján hűsített valamennyit, de a legdurvább, hogy beljebb gyalogolva is ~1,50 m volt a mélysége. Így családosoknak ideális, de úszásra alkalmatlan.

Visszaérve a szállásra ettünk, majd fekvéshez készülődtünk. A szoba egy tetőtéri kis kuckó volt, nem volt vele semmi probléma, volt benne ágy és egy fürdő helység, amiben WC és zuhanyzó volt. Éjjel 1 körül sikerült elaludni, így másnap nem túl kipihenten indultunk el a klinika felé.

Pilis, Pilisszentkereszt, Dobogókő

Megmérettetem.

Korán reggel 7'40-kor késéssel indultam otthonról, de tempózásra nem adtam a fejem, bemelegítés volt a cél. Így 1-2 fénykép még bele is fért:

8'30-kor találkoztam Simonnal, majd haladtunk tovább a megbeszélt találkozó ponthoz, ahol Zoli várt minket, hogy megmutassa, mi is egy igazi edző kör.

Üröm mellett robogtunk fel az első dombunkra, ami cirka 400m volt. Majd leereszkedtünk a temetőhöz és vizet vételeztünk, itt megtalált minket a kéregetős bácsi, csokit/cukrot/kaját/pénzt kért, állítólag mindig ott van, gondoltam visszafelé, ha erre jövünk és marad valamim, akkor majd kap.

Ezt a tervemet Pilisszántó mellett fentebb egy gyilkos szakasz átrendezte (Szántói-nyereg után Trézsi forrás a sorompóig), 460m ről 570, 600m volt a táv, itt majdnem eldobtam a hajamat, a végén volt egy kanyar, ott már leraktam a lábam, 30m-re volt már csak a cél, a bajom itt is a technikai hiány volt, kavicsos technikás emelkedő volt.

Innentől gyakorlatilag már "laza" mászás jött.

 A kilátások hamar felejtették a fáradalmakat, itt csatlakozott Zoli barátja is Balu. Simont elérte az eléhezés, így kicsit vánszorgott, de jött, ami igen becsülendő, megtanulja az erejét és a táplálékát beosztani. Itt megjegyzem én sem figyeltem meg, hogy pontosan mit mondott Zoli az elején, így kulacsügyileg én is elég nagy fogyásban voltam, de szerencsére nem jelentett akadályt.

Dobogókőnél jött egy kis regenerálódás, víz vételezés, majd irány a lejtő.

Ami néhol olyan kemény volt, amilyenen még életemben nem mentem, hozzáteszem lefelé majd annyi volt a pulzusom, mint a legdurvább mászás részen (~180 bpm).

Volt egy rész, ahol elsőnek elpattant a hátsó kerekem, ledobva az egyik lábam, majd belekeveredve egy vízmosásba, szerencsétlen próbálkozásomra nem tudtam kiemelni az orrát csak a peremére, aminek következtében berántott és egy vékonyka fába kapott a kormányom - protektoros kesztyű, jól jött - szerencsére csak ledobott balra talpra a bringa, így gyorsan vissza is pattantam, de utána letettem Balu követéséről, féknékül könnyedén vett mindent, én nem.

Pilis nagyon durva állapotban van, a technikás köves patakos átkelések tetszettek, meg úgy igazán, volt 1-2 rész, ahol ha leteszem a lábam, sokat kellet volna tolni, hogy újra nyeregbe kerüljek.

55km
1100-1200m szint

max alt, 705

avg pulse 146
max 180

3'30 óra környéke, erre nem egészen emlékszem
Iszonyat hőség, az erdőben a pára a napon a meleg, többször 37fok volt.

Szerintem az egész túrában, nem is a szint, hanem a technika és szint volt az kemény. Több ilyet kell menni.

Bike route 586280 - powered by Bikemap 

További képek.

MRI vizsgálat

Próbáltam összeválogatni a legizgalmasabb két képet.

Amit látunk: Baloldali képen, fent a jobb sarokban egy nagy képlet látható, míg a jobb oldali képen megfigyelhető, hogy ez a két csont között is ott van már. Bizony nem kellene ott lennie. Ezen kívül a többi, amit találtak egészen nem is komoly, de ez az MR tényleg jó dolog, az orvos mindent elmagyarázott. Már csak az kellene, hogy az oka is meglegyen, hogy miért alakult ki, mert a Hoffa képletet csak így lehet megszüntetni..

Bónusz:

maxxis larsen tt, féktelenség

Felugrottam a 3H-ra örömmel tapasztaltam, hogy már nincs akkora sár. Mivel már sehol nem találtam a maxxis crossmark ezért maxxis larsen tt lett helyette, ezt is kipróbáltam, tapasztalatok meglepően gyors, poros talajon közepesen jól tart noha ez lehet annak a hibája, hogy 4 barral mentem. Kapaszkodása érdekes, mert vagy fejlődtem vagy csak tényleg meglepően jó a kapaszkodása, de 1x pörgött csak ki a kerék a singletrak-nél, ami meglepően köves volt. Hátsó kerék is menet irányba van forgatva ezért nem értem, hogy kapaszkodtam vele ilyen jól. Első benyomások jók vele, pedig féltem tőle. Gondolkoztam, hogy ne tegyem be a defekt védelmet, de úgy gondoltam kipróbálom így.

A fékemmel nem tudom mi a makk van..
Még pár hete gyakorlatilag egyik túráról a másikra drasztikusan lecsökkent a fékerő. Levegősödési tünetei voltak, az elején keményen fogott, majd a túra közepétől már beesik a fékkar. Ma is légtelenítéssel indultam és megfigyeltem, hogy a fékmunkahenger körül, mintha valami kibugyogna - gondolom olaj..

Ezért ebből szerelő lesz, mert az igazán nagy baj, hogy az első fékem, gyakorlatilag okozott pár kellemetlen meglepetést.

Trip Dist	Trip Time	AVG Speed	MAX Speed	AVG CAD	Trip Climb	Max ALT
44.46	2:10:46	20.39	53.43	70	371	377

AVG Pulse	MAX Pulse	KCAL	TEMP
157	180	1712	~30, tűző napsütés

Beszámoló: Velence 10x

Reggel a 10 órási vonattal indultam. Szinte biztos voltam benne, hogy 10x nem tekerem körbe, de 5-bevállaltam, ez is került a nevezési lapra. Amiről tudni kell, hogy amennyi kört mész annyiszor 200ft.
Reggel még beállítgattam a Cube-ot, átszereltem a sigma km órát is, hogy pontos infókat kapjak. Majd elindultam a 10km odébb lévő állomásra.
Itt találkoztam Xantomas-al. Útközben megvitattuk az élet nagy rejtelmeit és felhoztam, mi lenne, ha az óramutatóval ellentétes irányba mennénk? Bele is ment.

Így elsőnek a óramutató irányának ellentétes körrel indultunk, mert ott kapásból még az elején leküzdi az ember a dombokat. Viszont a másik oldalon olyan szembeszél volt, hogy a következő kört már a megszokott irányba kezdtük - kinek mi az és mindig ellentétesen kerülöm. Viszonylag hamar beálltunk egy bolyba, ahol akkor még 3 outis volt, meg mi. Mivel látszólag nem voltak dombi ivadékok ezért a dombon már csak 3-an maradtunk, addigra már összebeszéltem a sráccal, hogy a következő körökben is a dombok nagyrészét vezetem majd. Erre sajnos egyiknek a tetején (Sukorónál) egy drága nagymama úgy gondolta, hogy a 10m levő bringások még messze vannak, így kikanyarodott elénk, ami még nem is lett volna gond, de így én a kocsi jobb oldalához kerültem, pechemre egyből állt is félre, mert ott lakott.. engem nem vett észre már csak az outi-s srácot, amint ordibál Vele (szerencsére nem rongyolt át rajtam áldom is érte!). Így részemről lett egy nyeregszakadás, egy nyereg pálca ferdülés és egy hajtókat összegyűrése. Tanulságot is levontam, ha egy bizonytalan autós kanyarodik ki, a jobb oldaláról menekülni kell. Bevallom azon filóztam, hogy a néni most mit is akar? Mert még pont láttam a jobbra indexet, de nem tudtam mire vélni, én 30 feletti sebességgel, Ő 5-el gurul és itt bizony ezek alapján inkább fékeznem kellett volna és elhúzni balra.. bár akkor meg a srác rongyol le.

Ettől az incidenstől eltekintve nagyon élveztem a csapat alakulását és magát a körözgetést is, ha bár így csak 2 kört sikerült menni és meglehet az 5.-nél már nagyon untam volna, de jövőre is indulni fogok, addig meg edzem a faromat, tekintve 100km felett ritkán megyek. De ráéreztem ennek is az ízére!

A két kör adatai sigma szerint:
pulzus 170
Max pulzus 187
átlag sebesség 30 (a baleset előttig 32-33 volt)
200m szint
56 km


Este 22' környékén csörgött az óra, HJános hívott, dupla felütéses defekt a 3H-n, volt nála folt és tartalék belső, de a foltot nem tudta rávarázsolni a belsőre.. így kiindultam.
Egy terepmintás kátyúba száguldott bele az outi-val, már csak azt vette észre, hogy fura felni hang van
Kiderült, hogy fentről két speed motoros lehozta le, vicces lehetett, ahogy ott magához ölelte a bringát félig fekve

A nap végére az ODO-m ~130km környékén állt meg.

Nem mondom, hogy orvost akarok játszani, de érdekel!

Hoffa betegség

"A térdizület felépítésében a combcsont (femur) condylusai, a sípcsont (tibia) condylusai és a térdkalács (patella) vesznek részt. ezeket a csontokat bonyolult szalagrendszer és erős izületi tok köti egybe izületté, illetve a condylusok közötti inkongruencia kitöltéséért rostporcos meniscusok felelnek. A térdizület alsó felében a térdkalács és főleg a tibialis felszín között tér kitöltéséért egy zsírtest, a Hoffa test a felelős.


A Hoffa betegség a térdizület ezen patella alatti, un. subpatellaris zsírszövetének traumás megbetegedése, amikoris - főleg hirtelen nyújtásnál - térdfájdalom jelentkezik, mert a subpatellaris zsír a tibia és a femur condylusai közé becsípődik. Ennek oka lehet trauma, illetve egyéb noxa következtében a Hoffa zsírtest hypertrophiája, mely bizonyos egyéneknél a térd extensiója során becsípődik a tibia és a femur condylusai közé, de a térdizület insatbilitása pl. szalagelégtelenség is kialakíthat hajlamosító anatómiai helyzetet. Főleg fiatal sportolókon, atlétákon jelenkezik.


A betegséget egy német sebész, Albert Hoffa írta le először 1904-ben. tünetei közé tartozik a fájdalom, duzzanat és a térd mozgásterjedelmének csökkenése. A fájdalom az esetek döntő többségében infrapatellaris. meniscussérülés tüneteit utánozhatja. A Hoffa jel pozitivitása - a térdizületnél, főleg infrapatellarisan jelentkező fájdalom a térd hirtelen extensiójára - igazolja az elváltozást. Ultrahang, illetve MR vizsgálat pontos diagnózist ad. Szövettanilag a zsír hypertrophiája, fibrosis, elmeszesedés, illetve helyenként bevérzés figyelhető meg.


Terápiája konzervatív, pihentetés, szükség esetén gyulladáscsökkentés, esetleg fizioterápia. hosszas fennállás után sebészi beavatkozás jön szóba, mely manapság arthroscoposan elvégezhető."

No a szakorvosom még nem látta az ultrahang eredményt, de a vizsgálóval elbeszélgettem, így merült fel ennek is a neve. Bizony egy 25x30x35 valami van a térdkalácsom mellett, aminek nem kellene ott lenni. Nem kecsegtetnek túl jóval, az ultrahangon a műtétet tutira mondták..

FOSS belső, a csodaszer?

Már biztos vannak akik ismerik és akik szeretnék megismerni - mint én is -.

 FOSS belsőt már hónapokkal ezelőtt kinéztem, de végre az árát is megtaláltam - ~60 eur/2db.. azért ez kicsit sok. Bár ha majdnem örök élet és nem kerül akkora súly a gördülő felületre.

Újra fáj, de talán..

Talán, azaz van egy elmélet, hogy mitől fájhat, de amíg nem biztos találgatásokat nem írok. A lényeg, hogy az a 3x3 as csomó felelhet érte, ami nem odavaló, de az orvos szerint annak nem ott kellene lennie. Majd az ultrahang. Viszont, oda már csak következő hónapban lesz esélyem bejutni. De, hogy mitől is fáj újra? Tegnap kétszer is átsétáltam a Lágymányosi hídon, másodjára a térdem is belesajdult. Ez van.

Golyós játék

Mint említettem a kettlebell-t is használatba kartam venni húzockodáshoz, amíg a térdem nem jön rendbe, legalább kicsit megerősít. Így került egy 16kg-os golyó a lábamközé. Mivel normális övem nincs, ezért a beülőt használtam fel, hogy magamhoz rögzítsem. A célnak megfelel, de majd valami jobbat is kitalálok.

Velencei tó kerülés és túraszervezés

A címnek azt is adhattam volna, hogy: "Hibák, melyeket túraszervezés során ne kövess el!"

De belecsapok, úgy csapongva a gondolataimba:
Tegnap voltunk tekerni a Velencei tó körül. Lényegiben tudni kell a távról, hogy ~30km. Igaz mi nyugati partot a susnyásba tettük meg elég nagy sárban, mert erről is szólt a túra, tanösvény kijelölése. Lényegében a csapatba volt egy pár, akinek az erőnléte nem volt elegendő ahhoz, hogy a tavat megtudják kerülni. Így a társaság az elején nagyon lezüllött. Az 1/4-től meg otthagytuk Őket, mert kérdéses volt, hogy az 5 órakor induló vonatot eléri a társaság egy része, 12-kor indultunk. Itt figyelmeztető jel volt, hogy aggódtak, hogy a gofris befog zárni, mire visszaérünk, 8-kor zár.
Én nem voltam annak a híve sose, hogy a lemaradtakat hátrahagyjuk, pontos utasítás, hogy a vonatra hol lehet felszállni, stb. De itt szükségszerű volt. A tanulságot is levontam - nem én voltam a szervező -, jobban fel kell mérni az erőviszonyokat. Beszélgetős laza tekerés volt, bár a csapatból többen is páromnak felrótták, hogy gyors volt a tempó ~14km/h lett az átlag - ebben benne van, hogy én párszor megtekertem, mert.. mert..
Arról csak említést teszek, hogy mik merültek fel:
- esik az eső, minek megyünk? (5percig esett, addig evett a társaság)
- hoztunk társasjátékot (kerékpáros túrára?!?!)
- fagyi? (ezt én is ettem (: )
- most már ne menjünk késő van (~12'00..)
- ééééhes vagyok! (~5km, igaz vagy 2órával később mint ettek)
- most már elegem van (~10km + 2 óra = ~4óra)

Mindenféle bántás nélkül írom ezeket a sorokat, de Ti mennyire találkoztatok ilyen túrával?

Sigma & Topeak

Pár kiegészítő, Sigma BC 2209 MHR és egy Topeak kézi szerszámkészlet, ami már integráltan tartalmazza a láncleszedőt. A tapasztalatokról később.

   

LONGUS VENTEX

Már ideje volt beszerezni Lindának is egy normális bukósisakot, mert indulás előtt, mindig végig kellett zongorázni:
- jól áll?
- szorít!
- ezt nem lehet beállítani
- én ezt nem veszem fel, akkor inkább nem megyek
- de elnyomja a hajamat
- bele sül a fejem
- de úgy is csak ide megyünk

Tudnék még sorolni, de ennyi elég lesz. Így jó árusítva kapott egy Longus Vertex-et.

Több kifogást már nem fogok elfogadni. Ez van, használni kell!
Természetesen van hozzá egy aranyos szösszenet is. Ma kint ebédeltünk a Deák tér közelében így gondoltam Lindával elmehetünk a bolthoz és elhozhatjuk a megrendelt árukat úgy is a Blahára tartottunk. Én 12'03 kor megnéztem a levelezésem két sarokra a bolttól, hátha jött visszaigazolás, hogy mehetünk érte - tegnap már jártunk ott, de akkor a sisak színe nem volt megfelelő, ezért kértünk egy másikat -, de nem jött levél. Így próba alapon - és mert tudtam, hogy úgy is van raktáron - ezért bementünk a boltba 12'05 perckor, ahol tágra nyílt szemmel fogadott a hölgy - most küldtem az email-t, ennyi idő alatt nem érhettek ide! - erre gondoltam mákunk van - közben gyorsan megnézte a levelezést és 12'04-kor ment el a mail. Átbeszéltük ezt a részt, persze nem hitte el, hogy én pont 12'03 kor néztem rá a leveleimre, de a lényeg, hogy megvannak a cuccok.
Ha már bolt vettem két patent szemet is. Azaz 1g elfér és sok bosszúságtól tud megkímélni, ha van. Kapásból kettőt vettem, HJános is majd kap egyet.

Akkor még írok pár sor a térdfájásról is. Most már ott tartok, hogy csak akkor nem fáj, ha mozgatom. Reggelente úgy letapad ott valami, hogy mozgatásra és érzésre is mintha egy sajtreszelőt nyalogatnál. Így én a május 11.-ét úgy várom már, mint valami megváltás. Ha megint annyi lesz: "éééés mit csináljunk vele?", akkor nem tudom, de lehet arcon csapkodom egy döglött pisztránggal.

Edzés úrja szervezése

Mivel múlthéten egyáltalán nem mentem mászni így gondoltam a héten legalább kétszer el kell jutni és a hétvégére való tekintettel még hét közben jó volna letudni. Ezért hétfőn mentem és szerdán. Azaz egy nap regeneráció volt a két mászás között, ami mászás vége felé kiderült, hogy számomra kevés. Bár már hétfőn elkezdtem súlyokkal húzódzkodni, mivel a fokozatosság híve vagyok ezért csak 5 kg kezdtem el. Majd ezt fogom növelni 10-ig és utána jön a kettlebell, ami 16 kg. Továbbá edzésekre vinni a gumiszalagokat, hogy a bemelegítés méghatékonyabb legyen. Remélem az edzés majd meghozza a hozzá fűzött reményeket. Tegnap mutattak egy újfajta hasizom erősítő gyakorlatot is, ami abból áll, hogy a rúdon felhúzva magad, gyertya állásba nyomod ki a lábad, ami igen csak átmozgat.

Sz-épülő Velencét - kerékpártúra

Ezt nem lehetett kihagyni, ha már a főszervezők többsége családtag. Na meg a kerékpár szeretete és Linda kicsalogatása egybevágott.
A reggel kicsit kapkodással indult, mert volt ott még vásárlás, mosás és evés meg úgy olyan dolgok, amik egyenként nem sok idő, de összességében elmegy vele a délelőtt. Így 11 órakor kiderült, hogy ha a 11'30-as vonatot elakarjuk érni ~10km arrébb, ahhoz el kell indulni!

Öt perc alatt összerántottuk magunkat és már száguldottunk is Budatétény-re. Kerek 25 percet vett igénybe a tekerés így Linda kapott egy nagy dicséretet és én is kiszuszogtam magam. A vonaton több bringás volt, mint amire számítottunk, de helyünk volt és a kecskéket is sikerült elrendezni. Mivel legalább 30 perces volt Velencére az út, így azt gondoltuk, ha már többen jönnek Velencére megmutatjuk nekik a programot. Végül hárman csatlakoztak is és a képek tanulsága szerint le is tekerték a távot.

Mi haza érve feltankoltuk magunkat - azaz ebéd - és indultunk nevezni. Mivel Velencén neveztünk és mi a dobok felől szoktuk kezdeni a tekerést ezért még vissza kellet menni, majd jöhetett a menet.
Elsőnek Sukorón - (Gémeskút étterem előtti park, játszótér) - volt egy ellenőrző pont, amit még könnyen megtaláltunk. Majd következett Pákozd - (Kossuth Lajos Művelődési Ház - Budai út. 72. - előtti park) -, ahol keresgéltük egy ideig, hogy merre is lehet, mivel elbújtak egy nagy sövény mögé. A tó déli partjánál megláttunk egy csapat ludat, így megálltunk megszemlélni őket, meg csináltunk pár képet is - ezeket később.
Dinnyési pontnál voltunk igazán gondban, mire megtaláltuk, miként jutunk át a síneken - itt köszönet az ott dolgozó munkásoknak, aki készségesen segítettek és még a sorompót is felemelték nekünk - addig már kisebb kutató csoport alakult ki. Majd az ellenőrző pontnál bele akadtunk a Kihajtás Napja Dinnyés 2010. rendezvénybe, kicsit körbe is nézelődtünk.

Innentől már csak Gárdonyon volt egy megálló, ahol egy üzemanyagból kifogyott autóson segítve elsprinteltem egy közeli kúthoz és hoztam Neki gázolajat. Kerékpáros -autós összefogás is meg volt :) itt elbeszélgetünk vagy 1 órát kipróbálták a bringákat többen is. Majd Velence felé tekerve kiderült, hogy ez az új bringa út, inkább a gyalogosoknak készült, így a rajta való haladás lehetetten volt. A STOP táblánál persze egy autós Lindát megpróbálta elütni, mentségére szóljon éppen telefonált vélhetően a keze takarta ki a táblát és a bicikliseket azért nem vette észre, mert valamit babrált az autóban. Mindenféle rosszindulat nélkül egy nő volt, idősödő nő - igen így kisbetűvel, mert megérdemli!Végül a mozgási időn 1'05 - 1'10 perc környékén alakult, ezt úgy kalkuláltam ki, hogy tudom legtöbbször 25 felett volt a sebességünk 28-29 km-re - a többszöri elkolbászolásokat levonva.

Vasárnap a reggelt a bringa rendbetételével kezdtem. Mikor elkezdtem megnézni, hogy miért lehetett ez a sok félre váltás, majd ránéztem a láncra egyből levert a víz. Kiderült, hogy a nagy kapkodásban, a láncot rosszul raktam be, így a kanálon lévő terelőhöz ért hozzá, gyakorlatilag koptatva a láncot - ez volt a fémes hang. Így ezt gyorsan megcseréltem, megpucoltam és beállítottam az első váltót, mert az tényleg kelt már. Majd mentünk egy másik kört is. Ekkor már céllal, útvonal bejárással.

Hétvégi "nagy hajtás"

Szokásomhoz híven, hétvégéhez közeledtén rápörgök az eseményekre és nem bírok magammal. Napközben már láttam a szerveződést a fórumon, este tekerés lesz! Mivel nap elején még fogalmam sem volt, hogy lesz-e idő rá, tanulás/munka/pihenés. Persze délután közeledtével már világos volt, hogy munka nem lesz, akkor már csak a tanulás és a pihenést kell megoldani, ami annyit tesz, hogy inkább megyek tekerni egy jót. Így haza érve a munkából elkezdtem készülődni, még bemelegítésre is volt valamennyi időm. HJános szenvedett, mert éppen költözködést segített, így a kocsiban való alvás maradt Neki..
Én elterveztem, hogy 21-re haza érek, ami persze módosult, többször is.
A 18'45 találkozó pontból végül ~19'30 lett, így már tudtam, hogy legalább 22 lesz a haza érkezés időpontja. Gyors megbeszélés alapján a H3 felé vettük az irányt. Beszélgetős ismerkedős tempóban haladtunk. Kiérve a hegyhez kapaszkodásra váltottunk, én csak váltottam volna. Akkor még nem tudtam miért, de a lánc ugrált a fogaskoszorún. Nem nagyon értettem, hogy az újon miért ugrál, de azt gondoltam a váltó beállítás elhagyása miatt - ránézésre szintben volt a lánc! - még sem jó. Így legalább 2 mászás alkalmával pont rosszkor ugrott meg a lánc és megállásra kényszerültem. Viszont jó volt a hangulat sokat viccelődtünk, jó volt látni, hogy bevárjuk egymást és nem szét húz a csapat. Igaz 22 tájékán én voltam, aki végül elvált a csapattól - addigra már lejöttünk a hegyről - majd egy nagy tekeréssel haza száguldottam. Itt volt egy csalásom, mert 22'30 kor észrevettem, hogy 1 perc van a hév indulásig, még jobban megtekertem a gépet, így 22'40 kor már otthon vettetem le magamról a teli izzadt ruháimat. Végtére is jó tekerés volt!

PH! Tesztkör

Reggel izgalmakkal kezdődött a nap. Mivel tudtam, hogy a sort és láncot is leakarom cserélni ezért már korán HJános-nál voltam. Hozzá azért is mentem át, mert elvittem a régi terepgumijaimat, Neki már igen kopottak voltak. A sort - Shimano SLX HG80 személyében - könnyedén cseréltük, szerencsére minden szerszámom megvolt hozzá, nem úgy mint a láncot - Shimano HG93. Gondolva, hogy egyszer ezt is meg kell tanulni, majd bepattintom én a csapot persze célszerszámmal, ami egy túlélő csomag része volt, azaz gondolom tapasztaltabb kezek kellettek volna a miniatűr szerszámhoz, mert én bizony ferdén nyomtam át vele a csapot, így a láncból két szemet ki is kellet szedni! Noha az előző egy szemmel rövidebb volt, tudomásom szerint ennyit még kibír. Szép az új sor, más az anyaga más a színe más a szaga és még a "zaja" is :)

Majd következett egy reggeli edzés, amihez a Spider club adott lehetőséget. Csalódás benne, hogy az utak 2 hónapja semmit nem változtak, így már a kihívás is egyre csökken.. innen már csak az előmászás segíthet! Azért a végére extra nehéz út is becsorgott, pedig eredetileg nem terveztem.

Haza érve indultam is tekerni, mert ~15 óra környékén a PH!-s csapatból két bringás csatlakozott hozzánk, hogy együtt vegyük fel a küzdelmet. Az elején elhatároztam, hogy semmi keménykedés, semmi erőlködés, figyelni a légzésre és a pulzusra - noha még nincs meg a kiszemelt pulzus mérő, de 25 évnyi sportolás után valamennyire tisztában vagyok vele. Az első akadály a HHH-vol, amit aszfalton küzdöttünk le a szokásos útvonalon. Meglepően jól sikerült tartani az erőnléte, a mutáns úton is 10km/h felett volt az átlagom.
 A tetején a jól megérdemelt falatozás, telefonlás, fényképezés következett. No meg persze ki tudja jobban nyomogatni a telefonját verseny :)

A képen balról jobbra: Xantomas, ludsimon, és HJános.

A képen balról jobbra: Xantomas, ludsimon, és én.

János-hegyről.

HJános János-hegyre mentet itt határozta el, hogy kicsit lemarad, majd jól lesprintel mindenkit.

Én, amit azt gondolom: Ahhoz bizony küzdeni kell!

Végül következett egy gyors lejtőzés, majd egy külön edzésnek is betudható haza sprint a Boráros tértől.
A nyers adatok, amint meglesz az új órám, már többet is fogok tudni mutatni :)

Bike route 451704 - powered by Bikemap 

Egy másik megközelítés, végre a garminból is lehet beágyazni információkat.