Szerda, gyakorlatozás.

Keddi napról nem is írtam, mert igazán kezd jól alakulni minden. Annyit írok keddről, hogy 2x is voltunk lent sétálni. Jó volt!

Napközben lőttem még egy képet – tudom volt már ilyen.. de így a korábbi félelmeim is érhetőbbek:

Délután elballagtam a sarokra venni ezt azt. Szerencsére a megállok és begörcsöl a vádlim effektus jó ütemben nem csavar akkorát, így a pénztárban való állást kibírtam. Otthon nyújtás, hajlítás, edzés. Igen edzés. Este szintén ballagtam egy jót. Majd haza érve felálltam egy kisebb beton köre egy lábbal és úgy nyomtam ki a maradék pár cm. A lépcsőzés is ennek fényében haladt megdolgoztattam az izmokat.

A feketeleves csak másnap – csütörtökön – ért, bizony izomláz van a vádlimban :)

Hétfő, :)

Tegnap rájöttem, hogy nem jó ez a borongós hangulat, na meg a véralvadás gátlóból is ma lőttem be az utolsót, így járnom kell!

Voltunk lent sétálni este, olyan 100m lehetett, ami jól esett, mivel múlthét csütörtök óta nem voltam kint.. A térdem jól szuperált, már a lépcsőzés is viszonylag normál ütemben ment, azaz nem kellet fokonként páros lábbal lépni. Viszont, amint megállok a vádlimban éles szúrást érzek, nem tudom mitől van, így inkább nem állok meg :)

Egyre többet nyújtok, hogy a merevedés lemenjen. Tornáztatom az egész lábam, jól esik minden mozdulat!

Vasárnap, minden mindegy.

A térdem rendben van, már 80-70 fokos szögbe is betudom hajlítani, feszül ilyenkor, de semmi extra. A vádlim olyan, amilyen most már kezd barnulni, de nem a naptól. Izomláz jellegű fájdalom van benne. Járkáltam vele, igaz csak a lakásban, de többet mint előtte lévő napokban. Pihenés van egész nap és tornáztatás. Felpocoltam a lábam és jegelem. Linda szerzet be két másik jeges borogatást, ezt már a lábam köré is lehet tekerni.

PS(20’00) Volt rokonlátogatás, hoztak finom ennivalót – amire most nagyszükség van! Filmet néztünk beszélgettük és talán változást indított el bennem mind ez. Jobban lettem :) Rájöttem, hogy a vádlim akkor fáj, ha meg állok, gyakorlatilag az első felállás 2-3 lépéséig van ez, így ezt a lépést gyorsan letudom és jöhet a móka! Talán az is segített, hogy hoztak egy mankót, nem akarok mankózni és talán az orvosoknak igazuk is van, hogy nem is kell.

Szombat, végre nincs kánikula.

De reggel arra keltem, hogy sehogy sem jó az ágyban, mindenhogy fájt a térdem. Viszont végre nem volt dög meleg.

Jegeltük a lábam, majd jobban lett, de már nem hiszek a kis huncutnak. Most már akkora a véraláfutás, hogy nem tudom kell-e aggódnom..

Továbbá eldöntöttem, hogy a bejegyzéseket frissíteni fogom majd napközben.

PS (19’10): Akkora a térdem megint, mint egy cipó, a hajlattól a vádlim felé fáj, teli van véraláfutásokkal, ez megint teli van vérrel.. mikor lesz ennek vége?

Szerencsére akkora fájdalom nincs mint elsőnek, de maga a tudat, hogy vérzek a bőröm alatt. Hogy ez feszíti az erekét és ezért a bevérzések, én nem tudom, mi lesz ennek a hatás mechanizmusa, de nem gondolom, hogy ez így rendben van.. Ráadásul meleg az egész térdem, gondolom a fokozott aktivitás miatt, jegelem is rendesen. Ezt tanácsolták. De vajon meddig tart? Nem is merek a lábra állásra gondolni. Valami még mindig vérzik ott bent, egy hét telt el!

PS2(19’25): Nyádat..

“Néha – főleg az ízületi hártyán történt beavatkozás után – ízületi folyadékgyülem jelenhet meg (pl. utóvérzés miatt). A folyadék későbbi leszívások ellenére is újraképződhet, és a folyamat gyógyulása hetekig tarthat.”

PS3(19’54): Nagyon jó leírás.

Péntek, marad a fekvés.

A nap elején éreztem, hogy újra zsibbad a lábam és dagad. A bevérzés erősödik.. Egész nap fekvés. Kímélés, nem merek ráállni. Mindenféle orvosi lapokat olvasgatunk. Bizony megint hasonlóak a tünetek, dagad a térdem, fáj a vádlim.

Délutánra, mire mindent áttanulmányoztunk és a sokadik jegelésen vagyunk túl. Már nem érzem, hogy annyira feszülne, fájni a térdem egész nap nem fájt, de bennem van a félelem, terhelni nem merem, edzeni is csak alig-alig.. végig nyújtva van a lábam, ennyit teszek és néha mozgatom.

Ma fürdetéskor leszedtem a tapaszokat.

 

Csütörtök, van remény.

Reggel felkelek, a lábamon véraláfutások, mindenhol bevérzések a vádlimig. Fasza.

 

Lábamat nem merem kinyújtani, de ha akarnám se tudnám. A fájdalomcsillapító síkján már régen túl vagyok. Valami nagyon durva cucc kellene ide, de azt csak vényre lehet kapni, persze az nincs. Nem érdekel várok a csodára. Délután négyre megyek vissza az orvoshoz, elmondom mi van, elmormol valami varázsigét és jobb lesz. Ezért egész háromig nem vettem be semmit, hogy majd előtte érjen valamit, gondoltam. Így végig ágyban forgás, leírhatatlan fájdalommal telt az idő. Szerencsére autóval tudtunk menni, így én csak a rendelő előtt kipattantam a kocsiból és felmentünk.

Jöttek az emberek, Balázsnak a mankón kívül - ezért olyan mint egy csecsemő – nincs nagy baja. Majd jött egy lány, akinek hasonló műtétje volt, mint nekem. A saját lábán jött BKV-val. Elbeszélgettünk, Ő már 3 éve halogatja a műtétet. Neki is zsibbadt a lába a bokájáig, de nem ott és nem akkora cysta volt a lábában.

Bemegyek az orvoshoz – feküdjek fel az ágyra – felfekszem az ágyra. Majd jön és megtapogatja a térdkalácsom – egy pillanatra eltorzul az arcom és összeszorítom az öklöm, fáj, rég éreztem ilyet. Majd elmondja - teli van alvadt vérrel, lekell szívni. Nem lelkizünk a folyamatról sokat, egyből előveszi a fecskendőt – és most egy enyhe szúrást fog érezni. Felkészültem rá, hogy képzeletben kilépek a testemből és csináljon, amit akar. A szúrás maga enyhe volt, de az ízületi tokig nyomta a tűt – ekkor visszatértem és megmarkoltam az ágy szélét, szerencsére masszív volt az ágy, nem sikerült átszakítanom. Tíz percig szívta a vért 4-5x fordult, Linda sokat segített jelenlétével, bár Ő rosszabbul volt állítása szerint, mint én – gyanítom az eltorzult arckifejezésem miatt. 70ml lett leszívva a fecskendő csavaros volt, így nem kellett mindig megdöfnie – hála az orvos tudománynak – az utolsó szívásnál, olyan helyre nyomta a tűt, amitől még a halott is visszatérne, de én biztos átrendeztem az ágyszélét. A megpróbáltatások után, a jutalom, hogy a térdemnek térd formája kezdett lenni.

Szinte azonnali megkönnyebbülés volt, éreztem folyamatosan, hogy a lábamat egyre jobban tudom kinyújtani. A bevérzések, pedig annak köszönhetőek, hogy ez a vérömleny nyomta az artériákat és bizony nem kevés terhelést kaptak. Még ellátott pár tanáccsal – no semmi lelkizés – majd utunkra indultunk.

Már a kocsihoz is simán eltudtam sétálni, sokkal kevésbé volt megterhelő. Újra visszatért az életkedvem!

A nap további része jegeléssel és pihentetéssel telt. A lábamra még mindig nem merek úgy ráállni. De inkább csak a félelmet kell leküzdeni – na meg azért izomláz és mindenféle dolog van ott –, amiket majd megoldok.

Végre jót aludtam ismét. De a nyaralással kitudja mi lesz.. jön a rosszidő. Már 2nap elment.

Szerda, ezt nem hiszem el!

Ma már nyaralnunk kellene.. Gyakorlatilag 05’-óta nem voltunk úgy igazán kettesben nyaralni. Ezt a hangulatot tetézi, hogy reggel felkelve, mint tegnap, a lábnyújtás valamelyest megy, de hajlítani, terhelni, rémálom. Feszít, fáj, értelmetlen az egész. Nem tudjuk mi történt, így az orvos felhívom, aki annyit tud mondani, hogy jegelés és nyújtás és persze fájdalom csillapító, de miért nincs itthon, ami hatna is?!

Minden lépés próbálkozás fáj, egész napos ágyban fekvés és pihenés. Nem látom a végét, minden mindegy hangulat. Nyaralnunk kellene már, noha tudtam, hogy csütörtökön vissza kell menni kontrolra, ezért ma még nem leszünk lent. De így nem látom a kiutat. Valahogy le kell menni!

Kedd, most mi van?

Kedden egész nap a járást gyakoroltam, egy lábon állás. Járás előre-hátra. Igaz járás végső fázisaként a nyújtott láb még gondot okoz, de haladás van.

A fájások megmaradtak, ma ismét járni akartam, így bevettem egy fájdalom csillapítót. Délutánra elterveztük, hogy elmegyünk a gyógyszertárba és veszünk jégborogatást. Délután még a nagy hajamtól is megszabadultunk, aminek örültem, bár kész logisztikai problémává fejlődőt, hogy miként fogjuk ezt a sok szőrt lemosni rólam, mert a fürdőbe nem fóliázott lábbal mentünk, haj vágás után meg már nem lehetett kimenni. Végül egy wc zacsi oldotta meg a problémát, a lábamra lett tekerve.

Hatóra körül indultunk el az 50m lévő gyógyszertárba. Meg is vettük a hideg/meleg borogatást. Majd haza indultunk. Az út alatt többször megálltam, csak azért, mert a szép járáshoz még igen koncentrálni kell. Otthon egyből beraktuk a mélyhűtőbe a szerzeményünket. Mint később kiderült jól tettük, mert 2-3 óra múlva minden baja volt a lábamnak. A térdem megduzzadt, a hajlítónál éles nyilalló fájdalom, ha megpróbáltam rá állni. Igen elkeseredtem.. se lábra állni, se menni.

A kinyújtás is csak nagy erőlködések árán ment. Ráállást meg el sem tudom képzelni..

Hétfő, pihenünk!

A tegnapi séta fáradalmait még pihentem, de a térdemet szépen tudtam mozgatni és a járás is egyre kiegyensúlyozottabb volt. Egész nap nem vettem be fájdalom csillapítót, a szobába gyakoroltam, csináltam a gyakorlatokat.
A meleg miatt az olvasás nem megy, erre az enyhe, de monoton lábfájás is rátesz. Filmek nézésével ütöttük el az időt. Meg kajálással. Sikerült ma már megdöfnöm maga, így fájdalom mentes volt a szuri, de még 8 nap van belőle!

Vasárnap, gyógyulás.

Reggel már jobbnak éreztem a lábamat, folyamatosan csináltam a gyakorlatokat, úgy 1 óránként. Lábfej mozgatás, comb feszítés, lábemelés, és számolás a levegőben.

Délutánra már egy kis sétát is kipróbáltunk a közelbe 100m sem volt oda-vissza, 20 perces pihenővel. Ez egy órácskámba került, többször éreztem, hogy ez már sok, de az orvosok azt mondták, hogy tornáztatni és járatni kell. Ez pedig nem volt nagy távolság.

Estére sikerült is bedurrantani a térdem, de a lakásban még csináltam a gyakorlatokat és kicsit jártam is.

Szombat, most mi lesz?

Reggel az 5’50-es keltést nem tudtuk hova rakni. Én úgy voltam vele, hogy a 3 óra alvás is elegendő lehet, de azért gondolkoztunk rajta, hogy aludni kellene. Nem sikerült. Még mindig a csövekkel szemeztünk és a belőle kifolyt vérrel. Én nyertem nálam több vér volt. Noha a csőbe már nem látszott, hogy lenne, de az zacskóba volt elég.
Egészen 8 utánig TV-t néztünk és elmélkedtünk a tegnapról, megint előkerültek, már-már kiviről fújt történetek. De mint előtte megannyiszor, most is figyelemmel hallgattuk végig.
Már éppen belemelegedtünk a mesébe – Sam, a tűzoltó –, amikor belépett az orvosunk. Elsőnek Balázshoz ment, elmondta ismét, hogy tegnap mit mondott Neki. Mankó 4-8 hét, mire lábra áll, és 5 hó a felépülés.. sajnos talált Nála egy súlyosabb sérülést a porcleválásnál, így egy helyen a porcot lekellet fejtenie.. Ők is nyaralni mennének.
Balázs arckifejezését látva felkészültem, hogy a csőkihízása nem lesz valami fájdalom mentes, de szerencsére inkább csak kellemetlen volt, amint végig tekeregve kijött, jó adag vér kíséretében, így kaptam gyorsan egy nyomó kötést. Elmondta nekem is, hogy 1-2 hét és a 3. héttől fokozatosan lehet terhelni.
Miután kiment az orvos nem sokkal később jött egy őrmester – gyógytornász – és rám parancsolt, hogy mozdítsam meg a lábfejem. Emlékeztetésül 16 órája nem mozdítottam meg a lábam.. No ilyen is volt megmozdítani. Legalább 1 perc koncentrálás volt, de sikerült. Az igazán kínzó ezután jött, mert a térd kalácsomat kellett megmozdítani, ami azt jelenti, hogy meg kellett feszítenem a combom, ez a tűréshatáromon volt. Végül lábemelgetés és elszámolni – lábbal - 5.ig levegőben. Majd lábra állni. Mintha semmi sem történt volna, úgy kell elkezdeni járni. Persze ez nem megy tökéletesen, de meglepően jól ment a járás. Boldog voltam!
Elkezdtem készülődni, felöltözés, wc, mosakvás, stb. Nem voltam fürge, de ment. Kifelé menet kaptam egy új kötést, mert eddigre már teljesen átázott az előző. Eddigre a térdem már elég konkrétan fájt, így elég viccesen közlekedtem, többen megjegyezték, hogy a bokámat használjam, mert azt nem műtötték. Nos maradéktalanul nem ment..
Haza érve a család bejelentkezett, majd jött a pihenés. Csak estére sikerült a gyakorlatot normálisan megcsinálni, mert addig bizony elég koncentrálós volt a lábmozgatás.
Hat órakor eljött az első saját szurim ideje is, elsőnek szúrhattam meg magam. Még tegnap este – pénteken -  még megtanították, hogy kell majd beadni a véralvadásgátló, nos én elsőnek konkrétan szépen lassan szúrtam magamba.. szar volt.
Fürdéshez készülve:

Péntek, a műtét.

A nagy beszélgetést egy váratlan kopogás zavarta meg, majd egy ágy tűnt fel a szobában és egy ápoló. Balázsért jöttek, megkérdeztük, hogy milyen sorrendben megy a műtét, jobb és bal láb szerint. Én balos vagyok így még várnom kell, kiderült, hogy az utolsó is én leszek, de emiatt nem zavartattam magam. Mint kiderült később pont annyi időm volt, hogy elkészítsem a fényképeket és egy gyors hólyag ürítést elvégezzek. Majd egy ismerős kopogás és a kocsi jelent meg előttem, vittek a műtőbe. Az előkészítőben leborotválták a lábam, no nem teljesen csak olyan sexi-sen lábszárközépig és combközépig, - vicces gondoltam. Majd elbeszélgettünk arról, hogy mit kibír ez a penge, mindenhol csak egyszer húzta le és simára szedte a szőrt a lábamon, elmondása alapján – bár még nem próbálta –, de az arcon nem lehet ilyen hatékony, viszont az érdeklődését felkeltettem kérdéseimmel és közölte velem, hogy – majd kipróbálom.
Az altató orvos is megjelent a beszélgetés közben és egyből eltépte a kezemet is eltakaró korházi köntöst – ez ilyen egyszer használatos, nem tudom milyen anyagból van, de könnyen szakadt – majd megjegyezte – bicózol. Ettől a kijelentéstől hirtelen csak annyit tudtam kérdezni, – mi? hogy? erre hogy jött rá? – a válasz is meglepő – a macska alkar és csukló környékén karmol, míg az ágak a felkar és könyök környékén, így hozzá tette, méghozzá hegyen kerekezek. Na itt kész voltam. Elmondása szerint a barátjával szeret járni bringázni – lány volt az orvos – de fél, mert nem akarja hátráltatni Őt, meg a barátait – meggyőztem, hogy erről szó sem lehet, mivel én is rendszerint viszek ki embereket és akikkel én is kimegyek Ők is igazodnak mindig a másikhoz. Ekkora már az infúziót is bekötötte, így érezte, hogy már be kell tolni a műtőbe.
A műtő meglepően kicsi volt, olyan 20nm lehetett – orvosi filmeken nevelkedtem, azokban mindig egy foci pályányi hely van – , de 3-4 orvosnak bőven sok is, itt nem kell ugrálni a beteg körül és csak egy orvos végzi a műtétet.
Epidurális érzéstelenítést (EDA, lényegében a gerincvelőbe adják be, és deréktól lefelé fájdalom mentes és mozgás képtelen leszek) kaptam, mivel ébren akartam lenni a műtét közben. Noha itt is meg kapta a jó kis víziós drogomat – nehogy műtét közben kapjak sokkot, de miért kaptam volna? Elsőnek egészen elvolt takarva előlem a műtét, de 1 perc se kellett és szóltam, hogy én bizony nézni akarom a monitort, megígérték, hogy lehet! A drognak köszönhetően én víz alatti csatajelenetek és mindenféle érdekes állat fajt fedeztem fel a monitoron, jól szórakoztam – persze, akkor komolynak hittem magam – majd egyszer csak hallottam, ahogy a dokim mondja – jönnek a kígyók! Ekkor kilyukasztotta a cystát, bizony a Hoffa zsírtestbe elzárt savas savós vér volt. Ez csak sérülés miatt következhetett be, így a zárójelentésen is, mint a baleset szövődménye lett feltüntetve. A vért egy érdekes eszközzel kiszívta, ami amennyire láttam forgott is, gyanítom több funkciós eszköz. Rendbe tett még ott mindent, összeszedte a szemetet, de előtte még vettek szövetmintát, hogy biztos legyen a dolgában. Majd toltak is ki, ekkor az altató orvosom ott volt mellettem boldogan és mutatta a szövetmintát egy kis üvegben. Én is örültem, de nem tudom minek.
Vissza vittek a szobába, Balázs ekkor tért magához állítása szerint – nem hittem Neki, mert mint utólag kiderült, az elkövetkező négy órából semmire nem emlékezett utána –, az ágyra fektettek és mondták, hogy ehetek ihatok, csak ne kelljek fel és vízszintesbe maradjak – úgy döntöttem, kihagyom a lehetőséget, mert nem akartam az ágyamba csinálni úgy, hogy még csak nem is tudok róla.. Balázs kapott egy csövet a térdébe, az vezeti el a vért, nézegettük és kielemeztük, hogy az biztos kell majd oda.
Nem sokkal később bejött a műtő orvos és elmondta amit tudni akartunk, mennyire sikerült a műtét. Szegény Balázsnak komolyabb volt a baj, mint az elsőnek látszott, és procot is kellett leszedni.. így 4-8 hét leht és 5 hónap a gyógyulás. Nekem csak annyit mondott, hogy jól sikerült. Mint kiderült nekem is volt csövem, csak én semmit nem éreztem a dologból és csak akkor tudatosult bennem, amikor azt mondták, hogy az ágyból sem kellhetek majd ki, kacsázni kell!
Mondom fasza, még jó, hogy ehetek ihatok, ezért sem akartam altatást kérni. 15 óra környékén vittek vissza a szobába és kilenckor ment ki a lábamból az érzéstelenítő, de az ágyékomat még ekkor sem éreztem. Balázs viccelődött, hogy már rég ping-pong labda van a golyók helyett és én jobban jártam, mert másnak teniszlabdákat raktak be.
Valamikor 22 után már az ágyékomra is éreztem valamennyit, így megkacsáztattuk magunkat, akkor tudtam meg, hogy mennyire is kellet, áldom a fiatalos záróizmaimat, hogy eddig kibírták, semmi inger nem volt bennem, hogy szorítanom kellene.
Majd este felé lőttem egy képet:

23 óra környékén úgy döntöttünk aludni kellene, így kikapcsoltuk a TV-t. Én 2’30-ig felváltva a fájdalommal és az éhséggel küzdöttem, amikor is szóltam a nővérnek, hogy kell egy fájdalom csillapító és begyűrtem egy fél csokit, ami nagyon rosszul esett.
Egészen 5’50-ig úgy aludtam mint a bunda, a nővér ekkor ébresztett minket.

Péntek, az előkészületek.

A klinika. Megkaptuk az eligazítást, naponta öt embert műtenek meg, így mikor megérkezett az utolsó beteg is mindenki elindult felfele. Én is egy középkorú nő voltunk, akiknek meniscus cysta betegséggel érkeztünk ezért sántikálás nem volt, de kezdtem kényelmetlenül éreznem magam.
Kétágyas szobába körülem egy másik sráccal, aki tenisz sérülés következtében, levált egy porc darabkája se lábra állni se hajlítani nem bírta.
Reggel többször érdeklődtünk vajon mikor lesz a műtét, mert bizony este 22’00 óta nem ettünk-ittunk és bizony a hőség nagy volt, noha szerencsére nem a szobában, mert az légkondicionált volt.
9 környékén jött az altatóorvos és bevetettet valamilyen gyógyszert velünk, amitől a 1-2 órán keresztül víziókban éltünk meg mindent. Persze végig azt hittük, hogy egészen a tudatunknál vagyunk, de mint később kiderült bizony ez nem így volt.
Linda valamikor 10 környékén jött fel és hozott mindenfélét, no ez az élmény is kimaradt, pedig emlékszem, hogy ott volt, de semmi másra. Egy példát elmesélek az élményről: Kifizettük a szállás és megkaptuk a számlát, viszont órákkal később is csak úgy emlékeztem a dologra, mintha valami filmet láttam volna és talán megtörtént talán nem és azt sem tudtam, hova tettem a lapot. No meg abban sem voltam biztos, hogy megtörtént.
Pár kép a szobáról:

Folytatás következik később a műtét élményéről, altatás nélkül “vágatlanul”.
Még egy megjegyzés: Jött be még egy orvos vagy ápoló és mindenféle nyilatkozatott írattatott alá velünk, tőlem meg kérdezte a női orvos, - elmúltam már 18 éves? Balázs ekkor fel mordult, hogy tőle bezzeg nem kérdezte meg. Balázs egy két gyerekes család apa, jó kondiban, úgy tűnik a borosta cselem nem jött be és bizony így is tudnak fiatalnak nézni. Bóknak vettem, pedig előtte volt a kórlap, amin rajta volt a születési évem.

Csütörtök, előkészületek.

Csütörtök délután, kalandos módon kerültünk le Tatára. Elsőnek a Csepeli HÉV nem járt, de még is jött, a 103-as busszal a felújításnak köszönhetően, majdnem lekéstük a vonatot.

A szálást átvéve, betámadtuk az Öreg-tót. Megkerestük gyerekkorom régi strand helyét, ehhez gyalogolnunk is kellett, mert a szállásunk a vár közelében volt. A “strand” meg már majdnem a déli részen.

A víz félelmetesen meleg volt, az alján hűsített valamennyit, de a legdurvább, hogy beljebb gyalogolva is ~1,50 m volt a mélysége. Így családosoknak ideális, de úszásra alkalmatlan.

Visszaérve a szállásra ettünk, majd fekvéshez készülődtünk. A szoba egy tetőtéri kis kuckó volt, nem volt vele semmi probléma, volt benne ágy és egy fürdő helység, amiben WC és zuhanyzó volt. Éjjel 1 körül sikerült elaludni, így másnap nem túl kipihenten indultunk el a klinika felé.

Pilis, Pilisszentkereszt, Dobogókő

Megmérettetem.

Korán reggel 7'40-kor késéssel indultam otthonról, de tempózásra nem adtam a fejem, bemelegítés volt a cél. Így 1-2 fénykép még bele is fért:

8'30-kor találkoztam Simonnal, majd haladtunk tovább a megbeszélt találkozó ponthoz, ahol Zoli várt minket, hogy megmutassa, mi is egy igazi edző kör.

Üröm mellett robogtunk fel az első dombunkra, ami cirka 400m volt. Majd leereszkedtünk a temetőhöz és vizet vételeztünk, itt megtalált minket a kéregetős bácsi, csokit/cukrot/kaját/pénzt kért, állítólag mindig ott van, gondoltam visszafelé, ha erre jövünk és marad valamim, akkor majd kap.

Ezt a tervemet Pilisszántó mellett fentebb egy gyilkos szakasz átrendezte (Szántói-nyereg után Trézsi forrás a sorompóig), 460m ről 570, 600m volt a táv, itt majdnem eldobtam a hajamat, a végén volt egy kanyar, ott már leraktam a lábam, 30m-re volt már csak a cél, a bajom itt is a technikai hiány volt, kavicsos technikás emelkedő volt.

Innentől gyakorlatilag már "laza" mászás jött.

 A kilátások hamar felejtették a fáradalmakat, itt csatlakozott Zoli barátja is Balu. Simont elérte az eléhezés, így kicsit vánszorgott, de jött, ami igen becsülendő, megtanulja az erejét és a táplálékát beosztani. Itt megjegyzem én sem figyeltem meg, hogy pontosan mit mondott Zoli az elején, így kulacsügyileg én is elég nagy fogyásban voltam, de szerencsére nem jelentett akadályt.

Dobogókőnél jött egy kis regenerálódás, víz vételezés, majd irány a lejtő.

Ami néhol olyan kemény volt, amilyenen még életemben nem mentem, hozzáteszem lefelé majd annyi volt a pulzusom, mint a legdurvább mászás részen (~180 bpm).

Volt egy rész, ahol elsőnek elpattant a hátsó kerekem, ledobva az egyik lábam, majd belekeveredve egy vízmosásba, szerencsétlen próbálkozásomra nem tudtam kiemelni az orrát csak a peremére, aminek következtében berántott és egy vékonyka fába kapott a kormányom - protektoros kesztyű, jól jött - szerencsére csak ledobott balra talpra a bringa, így gyorsan vissza is pattantam, de utána letettem Balu követéséről, féknékül könnyedén vett mindent, én nem.

Pilis nagyon durva állapotban van, a technikás köves patakos átkelések tetszettek, meg úgy igazán, volt 1-2 rész, ahol ha leteszem a lábam, sokat kellet volna tolni, hogy újra nyeregbe kerüljek.

55km
1100-1200m szint

max alt, 705

avg pulse 146
max 180

3'30 óra környéke, erre nem egészen emlékszem
Iszonyat hőség, az erdőben a pára a napon a meleg, többször 37fok volt.

Szerintem az egész túrában, nem is a szint, hanem a technika és szint volt az kemény. Több ilyet kell menni.

Bike route 586280 - powered by Bikemap 

További képek.