A jó időre való tekintettel - még múlthéten vasárnap - úgy gondoltam kikellene menni a szabadba megnézni milyenek a terepviszonyok. Meg a kíváncsiság is hajtott, hogy az erőnlétem milyen ahhoz képest, hogy csak teremben tekertem. Így gondoltam, menjünk egy János-hegyi karikát, ami önmagában még nem nagyszám, de ezt egy szuszra kell megcsinálni.
Bevallom meglepetések hada volt ez a tekerés, mert erőnlétileg nem voltam bajban, ugyanakkor a “szokásos” légzés összeesés most is megtörtént, igaz akkor már a Víztoronynál tartottam és fellélegeztem. A következő meglepetés Normafánál ért, ahol bekell valljam meg kellett állnom, mert én ott ilyet még nem láttam:
A kamerát nem sikerült az elejétől elindítani, mert akkor annyira sokan voltak, hogy egyszerűen beragadtam.
Majd folytattam az utam a Kilátóhoz és onnan le, majd vissza a Mátyás Király út felé.
Nem egy világbajnok átlag:
Bevallom meglepetések hada volt ez a tekerés, mert erőnlétileg nem voltam bajban, ugyanakkor a “szokásos” légzés összeesés most is megtörtént, igaz akkor már a Víztoronynál tartottam és fellélegeztem. A következő meglepetés Normafánál ért, ahol bekell valljam meg kellett állnom, mert én ott ilyet még nem láttam:
A kamerát nem sikerült az elejétől elindítani, mert akkor annyira sokan voltak, hogy egyszerűen beragadtam.
Majd folytattam az utam a Kilátóhoz és onnan le, majd vissza a Mátyás Király út felé.
Nem egy világbajnok átlag:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése