Gondolván a BKV úgy is sztrájkol én meg a héten először megyek be a munkahelyemre így megadom a módját és időben érek be. Bent többen megcsodálták a paripát – már csak a lovasának kellene fejlődni – így délutánra egy kollegám tesztkörre is elkérte - miért is ne gondoltam? Nem is volt gond eltelt a nap és már hatóra felé közeledett, barátomat – Janit - behívtam, hogy bóklásszunk az erdőben. Kollegámnak is odaadtam a gépet, hogy kerüljön vele kicsit, persze előtte a nyerget leengedtem. Amikor be állítottam, már éreztem, hogy valami gond van, elég lazán szorult meg a gyors zár. Mindegy induljunk!
A Szilágyi Erzsébet fasor felöl támadtunk, majd Gábor Áron, Törökvész és végül fel az Árpád kilátóhoz. Ez út alatt egyszer emeltem a nyergemen, mert éreztem, hogy nem úgy megy a hajtás. Végül az Árpád kilátóhoz vezető úton döbbentem rá, hogy a nyeregcső bizony visszacsúszott. Fent egy ~30 perces szerelés következett, mert elnyíródott a csavaron és az anyán is a menet! De jöttek az ötletek – Janitól -, pappír zsebkendővel kiékelem/sörös dobozból csinálok éket. A zsebkendő az alumínium lemez nyert, de én addigra már fáztam.
Itt még egy csapat nordic walking-osal összetalálkoztunk jó volt látni, nem tudom megmagyarázni miért volt jó, de talán mert ez kellet, hogy új erőre kapjak.
Lefelé akadt még egy-két vicces élmény a jeges szakaszokon, melyeket a teljesség igénye nélkül megosztok:
- Lefelé, kanyar két kerék csúszik kifele, de olyan most iszonytatót perecelsz érzéssel.
- Le, a kanyarban fakitermelés van ezért a rönkök oda vannak feltornyozva, ebből egy szép kupacot vállal kis híján majdnem levettem.
- Jeges nyomvájú, felbecsülhetetlen érzés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése