Egy tucat és még pár millió

A héten írt Zoli, hogy noha a múlt héten kihagytam a Pilisezést, de most is mennek. Még hét közben megkaptam az infót, így már csak a jó időben bíztam. Na meg abban, hogy a négyhetes kihagyás, nem lesz annyira vészes - sajnos az volt!

Ha pilis, akkor dagonya és kemény kiképzés. Készültem, vissza raktam a monti sort, új láncot raktam fel és a külsőt is átcseréltem a 2.25-re. Őszinte leszek, ha ezeket nem teszem meg, lehet valahol visszafordulok. Így egy élmény volt bringázni, noha volt benne egy kalapácsos ember.. igen elért, túra közben még soha – nem igaz, 1x János-hegyre áttérve! - nem találkoztam vele, olyan rosszkor és olyan hirtelen, hogy nem is értettem. A túra elején a főbolyban mentem sokáig – kicsit lemaradva –, majd a temetőnél találkoztunk 3 sráccal, akiknek nem sokkal később volt egy remek ötletük, amivel gyakorlatilag kinyírtak.. noha a csapatból jó páran a könnyebb úton mentek – ennek már intő jelnek kellett volna lennie –, de gondoltam, csak nem lehet olyan vészes. De az volt, Hosszú-hegy legközelebb majd nyáron látogatom meg.
Egyszóval innentől kínszenvedés volt a dolog egy jó ideig. Pilis-tető megmászása olyan élmény volt számomra, hogy “ilyet többet neeeeeee”, amikor nyáron jártam erre semmi bajom nem volt vele, most meg 5km/h-val majd meg haltam.. “szerencsére” többen is. Itt még kacérkodtam a gondolattal, hogy a Z-ről kiérve az úton haza gurulok, mert ez így kész. Majd, amikor eljutottunk oda – addigra már sokat pihentem a lejtőzés közben –, többen felvetették a haza fordulás gondolatát, de semmiképpen sem legurulni az S+ ig és onnan felmászni. Szerencsére itt egy emberként egyből mondtam, hogy aszfalton fel! Erre mondták, hogy azért olyan “puhapöcsök” nem akarnak lenni – nem vettem magamra :) –, másszunk fel és a Z+ felöl csorgunk majd be. Nos, amire odaértünk, már az általános hangulat is az lett, hogy menjünk aszfalton tovább – hehe “puhapöcsök” :P. Mire felértünk, úgy kívántunk egy kis szénhidrátot, mint egy újszülött bálna! Én kapásból egy rétes/forró tea párossal indítottam, majd utána küldtem egy zsömlét is, a csoki maradékot még az aszfaltos részen elmorzsoltam a számban.
Nem volt valami nagy pihenő, mert fent piszok hideg volt.. 8 fok! Amit izzadtam, kb 1-2 foknak éreztünk. Így hamar tovább indultunk a lejtőzésnek, noha többen kukák keresésén ötletetek, - kell valami szigetelés – felkiáltással! A K P mentünk le. Voltak itt elszállások és volt egy olyan jelenet is, amit eddig csak filmen láttam, egy srác egy kb 40cm magasan lévő farönköt ugrott át, nem tudtam elég gyorsan elő kapni a telefont, hogy megörökítsem. Mielőtt nyílt törésért kiált valaki is, zokszó nélkül megcsinálta, hiába is tekintélyt parancsoló 203-as tárcsák már elgondolkoztattak, hogy az amúgy 70kg-os srácnak miért is lenne rá szüksége. Sajnos csak foszlányokban láttam, hogy ment le és miként vette az akadályokat olyan könnyedséggel, mintha valami aszfaltos babakocsi tologatáson lenne.
Ha lejtőzés, akkor technikákat akarok ellesni – megjegyzem, bőven volt mit! – kipróbálni, amire volt is rengeteg lehetőségem. Nyomvájú bringa eleje kikapás, csiki-csuki, gyökeres rettenet, farönkök, jó testes szikladarabok. Mindent összevetve, 1-2 akadályt eltekintve, mindenen átmentem. Ami a legjobb, nem éreztem úgy, hogy különösebben szenvednék – köszönet, új külső! – és minden helyzetben biztonságban éreztem magam a bringán, pedig sokszor csak annyit tudtam, hogy itt kell valaminek lennie – 20cm magas falevél szőnyeg – és sokszor volt is. Ami azért leginkább meglepett az egy darab farönk volt, de nem kapott el :)
Ami negatívum volt és leginkább csak a vége felé egy srác, mindig befurakodott elém – igen gyorsabban kellett volna mennem, de ha egyszer folyó átkeléskor, mindig oda fúrta magát és nyomult?! – és gyakorlatilag, minden akadályba beleállt.. a 2. után, hagytam, hagy menjen előrébb, majd kielőztem.. de nem értem, miért nem hagyta, hogy mennyen, aki tud? Valahol Pilis aljában elvesztettük, mert Szentendrére már nem jött be..
A haza út, kellemes volt éreztem a lábam, így pörgettem inkább, pedig montis sorral, néha kicsit kényelmetlen is volt. Hamar haza robogtunk egy másik sráccal, aki Szigetszentmiklósi. Telefonszámot cseréltünk, így majd edzésekre mehetünk, mert van mit tanulni és HJános is meglátja, milyen “gyengéd” vagyok terepen Vele :P
Az adatok, bár óra szerint 1300 volt, ami közelebb van a valósághoz.