Szombat, készülődünk a tekerésre az első szint menésre. A műtétem óta ez lesz nekem is az első komolyabb szint Linda meg még nem is ment ekkorát egybe, de az arcán nincs kétely. Párszor azért megkérdi - menni fog ez nekem? - amire a megnyugtató válaszom - menni fog!
Csomagoltam ennivalót, lámpákat, innivalót, mindent, ami kellhet. Kicsivel öt óra után indultunk el, szépen kitekertünk - noha a Lágymányosi hídnál a lépcsőt használtunk - a Szilágyi Erzsébet fasorig, majd ott a Budakeszin leágaztunk a csendesebb Zugligeti útra. Itt volt légszomj, de tovább tudtunk menni. A Cinege útra rátérve egy elég komoly emelkedővel találkoztunk, amit Linda szépen vett, de utána a Béla király - György Aladár sarkánál piknikeztünk egy kicsit a forrás tövében, aminek hatására Linda és én is új erőre kaptunk. Itt, hogy a könnyebb utat válasszam a Mátyás királynál mentünk fel, aminek az átka az volt, hogy noha már 410m-en voltunk, de a Tündérhegyi-Jánoshegyire becsatlakozva vesztettünk km 60m szintet, amit vissza kellet mászni. Felérve a parkolóhoz, Linda kicsit még szidott, majd legurultunk Normafához és befejeztük a pikniket. Majd kicsit csúszkáltunk és megcsodáltuk a város fényeit. Egyértelműen ez volt a legjobb rész. Innentől már gurulás volt haza felé. Visszanézve egy pár kilométer hiányzik a logból - éppen tesztelem az új sports treckert, meg telefon kombót - de valahol 50 és 60km között és 500m szintet mentünk. Amíg nem kapcsolom be a világítást, mér a kerékpár órám is és a tetején volt 440m szint, amit mentünk. Büszke vagyok Lindára, mert feljött, pedig sokan nem bírják végig ezt a távot és igen vannak benne kemény részek, de nem toltuk a bringát sehol! Hozzáteszem Linda a Cube-al jött, amiben egy 8 sebességes agyváltó van, azért nehezebb is beosztani a sebességet így még sebb eredmény!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése