Újra!

A hétvégén némi terepezéssel is megfűszereztük a kerekezést. Linda jött a Cube-al én meg a Meridával - ez a szokásos felállás. Tervbe volt véve egy Csepel körüli kisebb kör. A házak közötti kacskaringózás után a bányatavak felé vettük az irányt "nézzük meg azt a szép színű tavat!" - felkiáltással. A tó tényleg szép volt, mélykék, nem is értem évek óta ilyen "kioldott ásványi anyagok miatt" - Linda tudományos válasza. Majd nemsokkal később jött a fekete leves, már eddig is összevissza pocsolyákat kerültünk - Lindának hatalmas piros pont 9/10 nő már üvöltött volna, hogy ez így nem jó! -, de ezután ért az igazi meglepetés. Egy autónyi széles meder jobb oldalán lévő gazos peremen kellett egyensúlyoznunk, hogy ne a sáros vízben vánszorogjunk. Majd 30m után ez a lehetőség is elfogyott és csak a víz marad meg mi ketten a bringákkal. Ekkor jött a mentő ötletem és meder jobb oldalán a gátra feltoltunk a bringákat, majd haladtunk tova, az utunkat pecások tarkították, meg a tó látványa. Viszont mit tesz a sors, áldozatául estünk, hogy miként jön rá az emberre a szapora a természetben és ezt az ott tartózkodó pecások tudtunkra is adták, barátjuk bizony szarik a susnyásban. Innen már a tekerésünk eseménytelennek számít. A térdem rendben van, de erőltetni nem nem akartam. Pörgetek és haladok. Az egész móka végül valamivel 20km felett állt meg.