2010. április 7.

Az önbecsülésem csorbát szenvedett..

Tegnap nagy lendülettel vetettem magam a kerékpározásba, lévén a feltettem az 1,8-as külsőket, melyek persze terep gumik, de a 2,25-hez képest megváltás. Mikor kigurultam az utcából éreztem, hogy itt valami furcsa és egyből 3-8-ba találtam magam. Mindenféle megerőltetés nélkül 25-28 körüli átlaggal közlekedtem a betonon, noha ez tényleg nem valami nagy sebesség, de érdekes érzés volt, hogy ehhez nem kell erőt kifejteni, csak pörgettem a lábam. Sikeres üzletelés után, HJános-al elindultunk Diósdra az időmből nekem már csak erre futotta. Az M0 melletti Párhuzamos úton  én kerültem előre. Az elején tartottam a ~30 körüli sebességet, de a kanyarba fordult az oldal szél és a kisebb kaptatóra olyan szembe szelet kaptam, hogy minden erőm elveszett, a végére már csak a lélek tolt fel, így meg is kellett, hogy álljunk, mert a következő emelkedőt - Angélia út - nem bírtam volna. Itt János ment előre, úgy tekert fel mintha üldözném, ami inkább csak kétségbe esett utolérés volt inkább. Számomra félelmetes tempóval téptünk fel, nekem a legalacsonyabb sebességem a ~13, volt de átlag ~19-el tekertem ki a szakaszt.
Lényegében mire felmásztunk Diósdra ~22 átlagot mért a GPS, majd innen jött egy száguldás, ahol 61-en állt meg az óra - a GPS valamiért ezt a lejtőt 3 pont ként tudta csak értékelni.
Valamiért úgy éreztem, hogy a vékonyabb külsőkkel jobban fog menni. Nem tudom eldönteni mi a hiba, én hajtottam elég keményen, de van még mit fejlődni.

Amit még észrevettem, a régi betétes nacimat vettem fel és lötyög rajtam. Eltűnt a combom? Vagy csak átalakult, nem érzem, hogy gyengébb lennék, mindenesetre furcsa.

2 megjegyzés:

  1. Nincs oka, hogy az önbecsülés csorbát szenvedjen. Kegyetlen nagy szél volt. Ritkán edzettünk mostanában. Amúgy én is fáradtam, hiába "téptem előre" :) Nekem sem úgy ment mint ahogy vártam...

    Erős nap volt, de leküzdöttük. Ez a lényeg!

    VálaszTörlés

Közreműködők