Szombat, most mi lesz?

Reggel az 5’50-es keltést nem tudtuk hova rakni. Én úgy voltam vele, hogy a 3 óra alvás is elegendő lehet, de azért gondolkoztunk rajta, hogy aludni kellene. Nem sikerült. Még mindig a csövekkel szemeztünk és a belőle kifolyt vérrel. Én nyertem nálam több vér volt. Noha a csőbe már nem látszott, hogy lenne, de az zacskóba volt elég.
Egészen 8 utánig TV-t néztünk és elmélkedtünk a tegnapról, megint előkerültek, már-már kiviről fújt történetek. De mint előtte megannyiszor, most is figyelemmel hallgattuk végig.
Már éppen belemelegedtünk a mesébe – Sam, a tűzoltó –, amikor belépett az orvosunk. Elsőnek Balázshoz ment, elmondta ismét, hogy tegnap mit mondott Neki. Mankó 4-8 hét, mire lábra áll, és 5 hó a felépülés.. sajnos talált Nála egy súlyosabb sérülést a porcleválásnál, így egy helyen a porcot lekellet fejtenie.. Ők is nyaralni mennének.
Balázs arckifejezését látva felkészültem, hogy a csőkihízása nem lesz valami fájdalom mentes, de szerencsére inkább csak kellemetlen volt, amint végig tekeregve kijött, jó adag vér kíséretében, így kaptam gyorsan egy nyomó kötést. Elmondta nekem is, hogy 1-2 hét és a 3. héttől fokozatosan lehet terhelni.
Miután kiment az orvos nem sokkal később jött egy őrmester – gyógytornász – és rám parancsolt, hogy mozdítsam meg a lábfejem. Emlékeztetésül 16 órája nem mozdítottam meg a lábam.. No ilyen is volt megmozdítani. Legalább 1 perc koncentrálás volt, de sikerült. Az igazán kínzó ezután jött, mert a térd kalácsomat kellett megmozdítani, ami azt jelenti, hogy meg kellett feszítenem a combom, ez a tűréshatáromon volt. Végül lábemelgetés és elszámolni – lábbal - 5.ig levegőben. Majd lábra állni. Mintha semmi sem történt volna, úgy kell elkezdeni járni. Persze ez nem megy tökéletesen, de meglepően jól ment a járás. Boldog voltam!
Elkezdtem készülődni, felöltözés, wc, mosakvás, stb. Nem voltam fürge, de ment. Kifelé menet kaptam egy új kötést, mert eddigre már teljesen átázott az előző. Eddigre a térdem már elég konkrétan fájt, így elég viccesen közlekedtem, többen megjegyezték, hogy a bokámat használjam, mert azt nem műtötték. Nos maradéktalanul nem ment..
Haza érve a család bejelentkezett, majd jött a pihenés. Csak estére sikerült a gyakorlatot normálisan megcsinálni, mert addig bizony elég koncentrálós volt a lábmozgatás.
Hat órakor eljött az első saját szurim ideje is, elsőnek szúrhattam meg magam. Még tegnap este – pénteken -  még megtanították, hogy kell majd beadni a véralvadásgátló, nos én elsőnek konkrétan szépen lassan szúrtam magamba.. szar volt.
Fürdéshez készülve: