Péntek, a műtét.

A nagy beszélgetést egy váratlan kopogás zavarta meg, majd egy ágy tűnt fel a szobában és egy ápoló. Balázsért jöttek, megkérdeztük, hogy milyen sorrendben megy a műtét, jobb és bal láb szerint. Én balos vagyok így még várnom kell, kiderült, hogy az utolsó is én leszek, de emiatt nem zavartattam magam. Mint kiderült később pont annyi időm volt, hogy elkészítsem a fényképeket és egy gyors hólyag ürítést elvégezzek. Majd egy ismerős kopogás és a kocsi jelent meg előttem, vittek a műtőbe. Az előkészítőben leborotválták a lábam, no nem teljesen csak olyan sexi-sen lábszárközépig és combközépig, - vicces gondoltam. Majd elbeszélgettünk arról, hogy mit kibír ez a penge, mindenhol csak egyszer húzta le és simára szedte a szőrt a lábamon, elmondása alapján – bár még nem próbálta –, de az arcon nem lehet ilyen hatékony, viszont az érdeklődését felkeltettem kérdéseimmel és közölte velem, hogy – majd kipróbálom.
Az altató orvos is megjelent a beszélgetés közben és egyből eltépte a kezemet is eltakaró korházi köntöst – ez ilyen egyszer használatos, nem tudom milyen anyagból van, de könnyen szakadt – majd megjegyezte – bicózol. Ettől a kijelentéstől hirtelen csak annyit tudtam kérdezni, – mi? hogy? erre hogy jött rá? – a válasz is meglepő – a macska alkar és csukló környékén karmol, míg az ágak a felkar és könyök környékén, így hozzá tette, méghozzá hegyen kerekezek. Na itt kész voltam. Elmondása szerint a barátjával szeret járni bringázni – lány volt az orvos – de fél, mert nem akarja hátráltatni Őt, meg a barátait – meggyőztem, hogy erről szó sem lehet, mivel én is rendszerint viszek ki embereket és akikkel én is kimegyek Ők is igazodnak mindig a másikhoz. Ekkora már az infúziót is bekötötte, így érezte, hogy már be kell tolni a műtőbe.
A műtő meglepően kicsi volt, olyan 20nm lehetett – orvosi filmeken nevelkedtem, azokban mindig egy foci pályányi hely van – , de 3-4 orvosnak bőven sok is, itt nem kell ugrálni a beteg körül és csak egy orvos végzi a műtétet.
Epidurális érzéstelenítést (EDA, lényegében a gerincvelőbe adják be, és deréktól lefelé fájdalom mentes és mozgás képtelen leszek) kaptam, mivel ébren akartam lenni a műtét közben. Noha itt is meg kapta a jó kis víziós drogomat – nehogy műtét közben kapjak sokkot, de miért kaptam volna? Elsőnek egészen elvolt takarva előlem a műtét, de 1 perc se kellett és szóltam, hogy én bizony nézni akarom a monitort, megígérték, hogy lehet! A drognak köszönhetően én víz alatti csatajelenetek és mindenféle érdekes állat fajt fedeztem fel a monitoron, jól szórakoztam – persze, akkor komolynak hittem magam – majd egyszer csak hallottam, ahogy a dokim mondja – jönnek a kígyók! Ekkor kilyukasztotta a cystát, bizony a Hoffa zsírtestbe elzárt savas savós vér volt. Ez csak sérülés miatt következhetett be, így a zárójelentésen is, mint a baleset szövődménye lett feltüntetve. A vért egy érdekes eszközzel kiszívta, ami amennyire láttam forgott is, gyanítom több funkciós eszköz. Rendbe tett még ott mindent, összeszedte a szemetet, de előtte még vettek szövetmintát, hogy biztos legyen a dolgában. Majd toltak is ki, ekkor az altató orvosom ott volt mellettem boldogan és mutatta a szövetmintát egy kis üvegben. Én is örültem, de nem tudom minek.
Vissza vittek a szobába, Balázs ekkor tért magához állítása szerint – nem hittem Neki, mert mint utólag kiderült, az elkövetkező négy órából semmire nem emlékezett utána –, az ágyra fektettek és mondták, hogy ehetek ihatok, csak ne kelljek fel és vízszintesbe maradjak – úgy döntöttem, kihagyom a lehetőséget, mert nem akartam az ágyamba csinálni úgy, hogy még csak nem is tudok róla.. Balázs kapott egy csövet a térdébe, az vezeti el a vért, nézegettük és kielemeztük, hogy az biztos kell majd oda.
Nem sokkal később bejött a műtő orvos és elmondta amit tudni akartunk, mennyire sikerült a műtét. Szegény Balázsnak komolyabb volt a baj, mint az elsőnek látszott, és procot is kellett leszedni.. így 4-8 hét leht és 5 hónap a gyógyulás. Nekem csak annyit mondott, hogy jól sikerült. Mint kiderült nekem is volt csövem, csak én semmit nem éreztem a dologból és csak akkor tudatosult bennem, amikor azt mondták, hogy az ágyból sem kellhetek majd ki, kacsázni kell!
Mondom fasza, még jó, hogy ehetek ihatok, ezért sem akartam altatást kérni. 15 óra környékén vittek vissza a szobába és kilenckor ment ki a lábamból az érzéstelenítő, de az ágyékomat még ekkor sem éreztem. Balázs viccelődött, hogy már rég ping-pong labda van a golyók helyett és én jobban jártam, mert másnak teniszlabdákat raktak be.
Valamikor 22 után már az ágyékomra is éreztem valamennyit, így megkacsáztattuk magunkat, akkor tudtam meg, hogy mennyire is kellet, áldom a fiatalos záróizmaimat, hogy eddig kibírták, semmi inger nem volt bennem, hogy szorítanom kellene.
Majd este felé lőttem egy képet:

23 óra környékén úgy döntöttünk aludni kellene, így kikapcsoltuk a TV-t. Én 2’30-ig felváltva a fájdalommal és az éhséggel küzdöttem, amikor is szóltam a nővérnek, hogy kell egy fájdalom csillapító és begyűrtem egy fél csokit, ami nagyon rosszul esett.
Egészen 5’50-ig úgy aludtam mint a bunda, a nővér ekkor ébresztett minket.